2014. augusztus 29., péntek

Lickle Ted project #6 - KÉSZ

Igen, végre elkészült a kontúr is. Olyan jól beindultam pár hete, aztán valahogy leállt a dolog. Most viszont az 1 órányi elmaradt kontúrozást kb három nap alatt fejeztem be. :) Képnek indult Szili szobájának falára, de aztán meggondoltam magam. Részben azért, mert nem valami fiús a kép, másrészt pedig párnahuzat hiányban szenvedünk. Így a végleges formályát majd, mint kispárna huzat fogja elnyerni. Rózsaszín lesz, hátha úgy fogja végezni, mint a régi télapós kisvánkosom, amit Szili lenyúlt :-)


 Most, hogy megkaptam az Anchor fonalakat, erős késztetést érzek, hogy valami újba kezdjek. Még nem tudom mibe, mert sokminden tetszik, de az igazira még bem találtam rá. Bár annyi már valószínű, hogy kispárna lesz ez is, mert tényleg hiányában szenvedünk :-)

2014. augusztus 20., szerda

Anchor fonal gyűjtemény, avagy a kánaán házhoz jött

Tegnap délután a barátnőmmel találkoztam, sokszor említettem már, gyerekkori barátnők vagyunk, csak sajnos ritkán találkozunk, mert Londonban él. De most haza látogatott, és csomagot is hozott magával :-) Életemben nem rendeltem még semmit az e-bayről. Végülis most is ő rendelte, én csak a linket kültem neki, de a lényeg, hogy egy 174 darabból álló vadi új Anchor fonal gyűjteményt rendeltem potom £20 fontért. Tegnap este megszámoltam, tényleg 174, igaz, hogy azt ígérték, hogy mind különböző színű, de találtam két egyformát. Borzasztó :-) Természetesen örültem, mint majom a farkának. Miután a gyerek elaludt, neki fogtam válogatni, most azon gondolkodom, hogy hogyan is rendszerezzem őket, és természetesen, hogy mit varrjak belőlük először :-)
Elkezdtem színek szerint szétválogatni, de csak úgy nagyjából, aztán azon belül a színkód szerint. Nem is olyan könnyű ennyi fonalat sorba rendezni. Közben felirogattam, mik vannak meg, hogy legyen egy leltáram belőle. Még így sem értem a végére, mert elég sötét volt már akkorra. Azon gondolkodom, hogy bobinázzam-e vagy mi legyen velük. Úgy azért egyszerűbb a tárolás... Meglátjuk, egyelőre élvezem a rengeteg csodaszép színt, és tervezgetek :-)

A papírba tekertek már leltárba lettek véve, amik csak úgy szabadon hevernek, még válogatásra várnak.

2014. augusztus 19., kedd

Kémény tuning

Gyorsan pörögnek az események. Tegnap írtam, hogy a héten jönnek a kéményt betétezni és meghosszabbítani. Ma reggel 6:44-kor arra ébredek, hogy Szilárd meglepett hangon kérdi, hogy "Ma???", mire egy idegen hang válaszol, hogy "Igen, csak elfelejtettünk hívni." Hát a kéményesek voltak. Persze Szilárd jött, hogy ébresszen mi a szitu. Az hagyján, hogy zsíros haj, erős pisilés inger (ami így a terhesség előrehaladtával egyáltalán nem ritka), de a gyerek is még az igazak álmát aludta, kitárt ajtónál. A kéményesek pedig csak hordták be a karbót, az ütve fúrót, meg mindenféle hangos szerszámot. A lelki szemeimmel már láttam, hogy milyen rémülten fog felriadni szegény gyerek, de nem nagyon zavarta a csörömpölés. 
Másrészt pénzt sem tartunk otthon annyit, amiből ki tudtuk volna fizetni őket. Aztán Szilárd elugrott apuért, pénz is került az útba eső automatából, a kémény is meg lett, úgyhogy "happy end" lett a történet vége, csak kicsit abszurd volt a reggeli rohangálás. Már csak egy kis falazás, pucolás, szoba festés, és jöhet is a kályha ami jó meleget fog majd adni :-) 



Egyébként többször megjegyezték a kéményesek, hogy bátrak voltak az előző tulajok, mert egyáltalán nem volt így biztonságos a kémény, csoda hogy nem gyújtották magukra a házat, vagy nem kaptak szénmonoxid mérgezést. Egyébként ezen a házon eddig még nem találtunk olyan megoldást, ami kifogástalan lett volna. Az előző tulajok szerették a "Jól van az úgy, hagyjad Jenci!" megoldásokat! Amiért mi most rendesen szívunk. De azt mondom, új háznál is vannak gondok, nem csak az öregnél...

2014. augusztus 18., hétfő

Kandalló csere

Sokat gondolkodtunk, tervezgettünk, de mivel az idő szorít, kénytelenek voltunk gyorsan dönteni. Hívtunk kandallós pasast, kértünk árajánlatot és tervet. Nagyon szép volt, tetszett mindkettőnknek, de az ára... ez tántorított el minket, mivel egy csomó mindent szeretnénk még. Végülis a cserépkályha mellett döntöttünk, de olyat választottunk, ahol látni a tűzteret, hogy a hangulat is megmaradjon. Szilárd egyébként is a cserépkályháért volt oda már a  kezdetektől, de én mindig puhítottam, próbáltam rábeszélni a kandallóra, végül ő nyert, de nem baj, így legalább van egy ütő kártyám a konyha átalakításához ;-) A cserepek színét viszont én választottam, bár érdekes módon, ebben gyorsan meg tudtunk egyezni. (Bútort és cipőt nem tudunk olyat választani, ami mindkettőnknek megfelelne...) 

Nade, amiről írni akartam, a hétvégén Szilárd lebontotta a régi kandallot, ami volt is, meg nem is. Igaz, hogy foglalta a helyet a nappaliban, de használni nem tudtuk. A kémény sem volt biztonságos, betét sem volt a kandallóban, szóval más választás nem nagyon volt. Szerintem Szilárd élvezte :-) Egész szombaton ezt csinálta, meg is van az eredménye. Íme:

Mi addig a gyerekkel a nővéremékhez költöztünk. Történetesen a másik nővérem is oda költözött, mert náluk pedig ablak csere volt, ami nem tesz jót az asztmájának. Nekem tetszett, hogy így össze jöttünk. Szerintem Szilinek is. Jót tett neki, hogy picit terelték a gondolatait, mert pénteken egyébként is lázas és nyafi volt a fogak miatt, amik közül már egy kibújt. Azóta jobban van, láza sincs, de picit étvágytalan, és még 3 fog mindig hátra van. 
De hogy a kandallóval folytassam, most a nappalinkban egy  óriási lyuk égtelenkedne, ha Szilárd nem deszkázta volna be. Elvileg a héten jön a kéményes pasi betétezni és meghosszabítani a kémenyt, és a kályhát is megrendeltük ma. Öt hét alatt gyártsák le, legalábbis azt ígérték. Őszintén remélem, hogy ez így is lesz, és a gyerek sem jön korábban, mert a terhessègből már csak 7, azaz 7 darab hét van, ami elég necces! Addig pedig ilyen hadi állapotok lesznek. Végülis nem vészes, de mikor Szili meglátta, hogy a kanapé nincs a helyén, velőt rázó ordításba kezdett :-) aztán végülis kibékült vele :-) 

2014. augusztus 17., vasárnap

Közeleg az ősz

Az év legszebb időszaka, legalábbis számomra. Néha nekem is érthetetlen ez a furcsa vonzalom, de egyértelműen nem vagyok nyár típus. Nem szeretem a döglesztő forróságot, még akkor sem,ha épp tengerparton kell átvészelni, de terhesen... kifejezetten jól esnek a frissítő augusztusi reggelek, vagy az esti kiülős, lassan már didergős kutyaetetések.
Minap, mikor elindultunk a délutáni sétánkra Szilivel, azon lepődtem meg, hogy bizony a fecskék is érzik az almás fahéjas tea gőzölgő illatát, és ők inkább tovább állnak. Szépen gyülekeznek a vezetékeken. Úgy emlékszem az érzésre, amikor még kisiskolás voltam, legszívesenben mindet a villanydróthoz ragasztottam volna, hogy ne menjenek sehova. Akkor még beárnyékolta a sulikezdés a csodálatos őszt.


Pár napja voltunk az alistáli piacon. Nagyon szeretem, hangulatos. De most látszott, hogy a nyár kifutóban, de az őszi tökös-kizanténos-Erika viragos hangulat még pár hetet várat magára. Na akkor kell majd elmenni burcsákot inni :-)

Közben nagyban folyik a házfelújítás. Említettem a kandalló cserét. A terv sokat változott az utóbbi napokban. A változást egy számunkra elég magas árajánlat indította el. A kandallós pasas szimpi volt, szép tervet is mutatott,de azert ennyi pénzt nem szántunk a kandallóra, hiszen még egy csomó mindent kelleme csinalni a házon. Sok utána olvasgatás után a cserépkályha mellett döntöttünk, egy kisebb, klasszikus formájút választottunk. Tegnap Szilárd lebontotta a régit is, szóval már nincs vissza út :-)  Csak remélni merem, hogy a szülésig elkészül, ami már csak 8 hèt elvileg :-)

 És még egy kép a reggeli mesenézőről, akinek jön az utolsó 4 foga, és szegény nagyon szenved vele, ráadásul a pelenka elhagyásával is most zaklatom :-)


2014. augusztus 7., csütörtök

Nappali felújítása

Nem mintha a nappalink szorulna rá leginkább a felújításra (inkább a konyha), de így, hogy az ablakjaink készen vannak, szeretnénk megcsinálni az ablak alatti ülös részt, illetve komolyan fontolgatjuk a kandalló cserét is. A mostani olyan állapotban van, hogy használni nem nem tudjuk, részben mert nyitott és veszélyes, részben pedig azért, mert a kèményt is meg kell hosszabbítanunk. A gázszámlánkon is szeretnénk valami elfogadható összeget látni, így megcsináltatjuk a kandallót is. Nagyon várom már!
Hoztam pár ötletet, hogy milyen pihenő sarokra is gondoltam:




A parketta is egyszer cserelve lesz majd, azzal és az új kandallóval pedig valami ilyesmi hatást szeretnék elérni:
Most hétvégén a kerítésnek fogunk neki, mert az egyelőre sürgősebb, ugyanis a házunk előtt nagy a forgalom, két gyerekre meg már nagyon nehéz lesz figyelni. Meg egyébként is... Majd hozom a képeket a munkálatokról. Most úgy látszik beindul kicsit a házfelújítás projekt, sikerült eladni a telket, amire annó építkezni akartunk. :-)

2014. augusztus 3., vasárnap

Szili mondta #2

Szomaton reggel a szokásos összebújós idilli pillanatokat éltük, amikor Szilárd egy költői felkiáltással - miszerint "Basszus gyerek, hétvégén miért nem tudsz 9-ig aludni?!" - élve megpecsételte a reggel további részét. Attól kezdve a Szili azt kiabálta,hogy "basszus, basszus"! Én sírva röhögtem, ami miatt természetesen még inkább mondogatta! Már nem lehet előtte semmit sem mondani, mert mindent elismétel :-)

Pénteken megszületett az első barlangrajz is. Míg én porszívóztam, ő alkotott:
És egy másik autó rajz, számomra szinte hihetetlen, hogy alig múlt másfél éves, és ilyen autókat rajzol:
A kis függőleges csíkok az ablakok, és persze a kipufogó sem hiányozhat. Érdekes látni, mennyire fejlődik hétről hétre.

És még egy kép a kishugiról :-)

2014. augusztus 2., szombat

Szerva itt, ablakcsere ott

Ahogy ígértem, a házfelújításos bejegyzést is hozom. Tanulva az elmúlt három év teléből, amit már a saját házikónkban töltöttünk, úgy döntöttünk, így vagy úgy, de muszáj a második gyerkőc és a tél beállta előtt ablakot cserélnünk. Bevallom őszintén, amikor a házat vettük, nem gondoltam, hogy erre ilyen gyorsan sort kell kerítenünk. A régi ablakjaink első ránézésre jónak tűntek, de mikor eljött a tél, csalódnunk kellett. Ugyanis nem úgy záródtak, ahogy egy ablaknak azt illik. Rá is fizettünk a dologra, mármint, ami a gázszámlát illeti. Hozzá kell tennem, hogy ugye az első télen érkezett a családba Aisha, a német dog kölyök, akinek kb a második húzása az volt, hogy kiharapott egy darabot a balkon ajtó küszöbéből. Ekkor vált világossá, hogy itt bizony sürgősen orvosolandó korhadás problémák is vannak, ami évről évre csak rosszabbodott. Tavaly már a szél is fújt a nappalinkban, szoval tényleg ideje volt. 
A régi ablakok külsőre, stílusában jobban tetszettek, mármint jobban passzoltak a megálmodott ház stílusára, de praktikusság és anyagi megfontolásból hanyagoltuk a díszítő elemeket. Az új ablakjaink sokkal egyszerűbbek, de jól zárnak, ami nem kis előny. A másik nagy előnyük, hogy végre szép tisztára lehet mosni őket, így a ház előtti mini erdő is jobban érvényesül. Sokszor kapom magam azon, hogy csak ülök a kanapén és csodálon a ház előtti hangulatot. Már csak az imádott ősz jöhetne, egy forró almás fahéjas tea, pattogó tűz a kandallóban! Hú de tudnám élvezni! ( Ezzel kapcsoltban is lesz bejegyzés, ha minden jól megy, mert kandalló upgrade is lesz még idén ősszel :-) ) 
A szobákon annyira nagy változást nem okozott a csere, de a nappalin.... huhúúú. A régi ablakok földig értek, ami nekem nagyon is tetszett, de mindig álmodtam egy ablakban ülős zugról, ahol azokon a bizonyos őszi/téli hangulatos napokon üldögélni lehet. (Window bay seat-ként lehet keresni ötleteket mondjuk a pinteresten) Amikor mutattam pár képet Szilárdnak az elképzelésről, ő is nagyon belelkessült, nem kellett sokat győzködni, hogy fel kell falaztatni az ablakjainkat. Így kaptak egy 60cm-s alapot, de még így is nagyok maradtak. Ez sokat változtatott a nappali hangulatán, érdekes, hogy várakozásommal ellentétben, kinyílt a tér, nagyobbnak tűnik a szoba, bár ez valószínűleg annak tudható be, hogy tiszták az ablakok, így sokkal jobban kilátni. (A régi ablakokban egy csomó üveg elrepedt, így persze oda a szigetelés, de a két üveg réteg között még párás, koszos is volt az ablak, így hiába mostam, sosem volt tiszta. ) 
Szóval a balkon ajtó is más helyre került, de ez volt talán a legjobb ötletünk. Sokkal jobb így kilépni a teraszra, még teregetni is nagyobb kedvvel megyek :-) 
Az ablakokon kívül a hátsó ajtó is likvidálva lett, helyette került egy egyszerű,de nagyszerű ajtó, aminek nagy előnye, hogy mostmár nincs egérbejárat nagyságú lyuk a sarokban. Eddig csak a kutyáknak köszönhatő, csodával határos módon úsztuk meg a teleket egér nélkül. 
Nagyjából ennyi a sztori, mindenki örül, kiváncsian várjuk az első telet! Mindenki szorítson! :-) 
Na és persze lássuk az "ilyen volt - ilyen lett" képeket:
 Itt már nincs hátsó ablak sem.
 És a nappali is szellőssé vált.



És még egy utolsó kép, ahol látni, hogy az őszi bozótirtás nem is volt olyan rossz ötlet: