Az utóbbi időben tudatosan megváltoztatjuk az éltünket. Tudjuk/tudtuk, hogy úgy, ahogy az utóbbi időben folytak a hétköznapok, valahogy nem az igazi. Nem olyan, mint amit közösen elképzeltünk. Könnyű a mókuskerékbe belefeletkezni, és annál nehezebb kiszállni belőle. A mindennapi, elsősorban munkahelyi stressz az egészségi állapotunkat is kikezdte. Főleg a Szilárdét. Ez volt az utolsó jel, hogy változtatnunk kell (bár igazából akkor már folyamatban volt). Apró dolgokkal kezdtük, de volt egy határozott lépés. Ünnepélyesen az egész családnak vettünk túracipőket, ami közben az új, egymásra jobban odafigyelő életszakasz jelképe is lett :) Ez persze nagyon idillien hangzik, de igazából még mindig benne van a hétköznapokban a morgás, veszekedés, kiabálás a gyerekekkel. Nem áltatom magam, nehéz ez az időszak velük. Rengeteget veszekednek, bőgnek, Rozi verekedős, sokszor megtépi a Szili haját, bár Szilit sem kell félteni. Ezek a szituációk aztán rányomják a bélyegüket a napok további részére. Másrészt elég nehéz elviselni, hogy valaki mindig bőg. Esténként jó kiengedni a gőzt, mikor elalszanak, bár mostanában ez is kitolódott elég későre. Régen mindig elaludtam velük, fáradt voltam, de így sosem jutott idő egymásra Szilárddal. Ez is érezhetően megtette a hatását. Köztünk is kialakult egyfajta feszkó, dehát melyik kapcsolatban nem? A leglényegesebb az, hogy egy ilyen szituációt miként oldunk meg, hogy állunk hozzá. Ennek tudatában jutottunk a túracipők megvételéhez :) Ki is próbáltuk őket, de erről picit később.
Februárban a kényszer rávitt egy újabb cukor mentes időszak beiktatására. Valahogy ezt minden évben meg kell tennem. Sokkal jobban érzem magam közben/utána, még akkor is, ha a kezdet nagyon nehéz. Egyszerűen a szervezetem besokal, és idegesítő tüneteket produkál. Régen nem tudtam mi a bajom, most már egyértelművé vált. Az étkezésemen kell változtatni. Esküszöm 2-3 nap után érezhető a változás. Igazából ez már gimis korom óta így van, kb 20 éve, csak akkor ezt még nem tudtam, de akkor volt az első cukor mentes fél évig tartó időszak, orvosi tanácsra. Bejött! Persze ennek mindenféle más pozitív hozadéka is van. A tél során sikerült vissza híznom a tavaly lefogyott pár kilómat, ettől azóta ismét megszabadultam :D Remélem nem ez fog menni körbe-körbe... Február óta 10-11kg-t fogytam.
Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, jó a sok visszajelzés, legyezgeti a hiúságom. Ennél talán fontosabb az, hogy azóta sokkal inkább vágyom a mozgásra. Elkezdtem futni, rendszeresen. Egyrészt megoldja a már említett esti gőzkiengedést, másrészt sokkal strapabiróbbnak érzem magam, igaz, hogy nagyon fontos a cipő, és az én esetembe a sportmelltartó megválasztása (két gyerek szoptatása után az enyémek külön utakon járnak...). Odáig jutottam, hogy beneveztem életem első futóversenyére. 5km a táv, valószínüleg utolsó leszek, de nem érdekel valahol el kell kezdeni. Van egy listám, afféle bakancslista, amire felkerült egyetemista koromban 2 pont. Ezekről 1-2 évvel ezelőttig meggyőződésem volt, hogy az a hajó már elúszott, amikor én ezeket teljesíteni tudnám. Dehát az élet sokszor hoz váratlan szituációt. Az egyik a doktori volt, a másik, hogy lefutom az Eötvös 5öst (5km az egyetemi kampusz körül). Szeptember 19-én (vagy 20?) lesz a következő, de ott már nem szeretnék utolsóként befutni, úgyhogy lehet a májusit célzom meg, de most már tuti, hogy idén, mármint az idei iskolaévben lefutom.
A másik pont a doktori. Júlis 6-án befejeztem a vizsgázós időszakot. Mind a 16 tantárgyat/vizsgát sikeresen megcsináltam. Az utolsó vizsgaitőszak olyan jól sikerült, hogy alapiskola harmadik után most ismét szín jeles lettem. Rendesen strébernek érzem magam :D Az utolsó napon 2 vizsgám volt. Káosz dinamikai rendszerekben, ahol olyan előadást nyomtam, hogy én is élveztem. Délután pedig részecskefizika. Ezt élveztem a legjobban. Előző napokban nagyon ráparáztam, mert ez valahogy mindig kimaradt, valahogy mindig megúsztam. Most viszont beugró+írásbeli+szóbeli kombóval kellett szembe néznem. De öcccsém, úgy felgyúrtam magam részecskefizikából, hogy öröm volt vizsgázni. Egyébként az atomfizika tanszéken sokkal gyakramban megfordulok az utóbbi időben, mint a csillagászatin :D . Ez több dolognak is köszönhető. Tavasszal építettünk a gimisekkel egy M Ű K Ö D Ő ködkamrát, ehhez sok segítséget kaptunk a tanszékről, ráadásul egy verseny országos döntőjében kiemelt dícséretet kaptak a csajok, bár lehet én jobban élveztem az egész projektet :D Most pedig radon detektort fognak építeni :) Na, lényeg ami lényeg, összebarátkoztam a részecskefizikával.
 |
| alfa részecskék és néhány kisenergiájú elektron (vagy pozitron EM tér hiányában nem lehet eldönteni) a ködkamrában. |
 |
| A versenyen Egerben. Nagy élmény volt mindenkinek! |
Ezt és az utóbbi időszak fáradalmait kipihenni, elmentünk a Magas-Tátrába kirándulni. Itt avattuk fel először a túracipőinket. Valahogy jobban vágytunk most egy túrázós kirándulára, mint tengerpartosra. Egyáltalán nem bántuk meg. Teli új élményekkel, impulzusokkal értünk haza, és már szállást keresünk a téli síelésünknek, mert ide vissza kell menni! A gyerekek leküzdötték félelmeiket, és saját határaikat. Én voltam meglepődve a legjobban, hogy minimális nyafogással mászták végig a hegyeket. Volt benne rendes igazi, sziklákon mászos túra és felvonós is. Esőben, szélben, -1°C-ban sétálós. Széles volt a paletta, de annál nagyobb élmény volt. De most már megpiszkálta az agyamat, hogy a Lomnici csúcsra úgy is fel kellene menni, hogy szép idő van. Lehet elindítok egy háttérsugárzás mérő projektet, amibe belecsempészünk egy kis Lomnicozást :) Szilárd rákapott a fényképezésre. Ennek én örültem a legjobban, mert egy csomó jó kép készült a kirándulás alatt. Mutatok is párat:
 |
| Szili így félt, mikor meglátta, hogy hova másztunk ki a Rozival |
 |
| Ide, a kilátó legtetején lévő hálóra... |
 |
| Lábáztatása patakban |
 |
| -1°C, 2 nadrág, 4 felső, 1 kiöntött forró csoki :) |
Még jön egy hét csillagásztáborozás, ahol sátorozni fogunk a gyerekekkel, életükben először, mi pedig kb 10 év után újra. Ez is extrém sporthoz hasonló lesz, ha jól sejtem :) Újra tartok előadást, nagy visszatérésként. Utána pedig jöhet az Ő S Z, hiszen már vannak jelei a közeledtének. Istenem, már alig várom! A kertünkben akkora sütőtökök vannak! Szép narancssárgák már, rendesen kívánom, hogy levegyem és jól megegyem! Idén egész szépen alakult a kertünk, Szilárd rengeteget dolgozott benne, meg is van az eredménye. Teli vagyunk mindenféle finomsággal.
Ősszel pedig új időszak kezdődik. Szili suliba megy. Hosszas vacilálás után a kisiskola mellett döntöttünk, majd kiderül, hogy jól-e. Marad itt a faluban, ugyanabban az épületben, ahova oviba is járt. Eléggé fél a változástól, így kisebb lesz a trauma, ráadásul Rozi is ott van, az udvaron találkozhatnak. Érdekes módon ott, mint a kisangyalok, tökéletes testvérek. Bezzeg itthon... Mindennek van előnye és hátránya is egyaránt. Ezt próbáltuk mérlegelni. Az idő majd megmutatja, hogy jól döntöttünk-e.
Rozi pedig egy rettenetesen hisztis, verekedős, bőgős primadonna lett. Aki ennek ellenére nagyon kemény csaj (de csak ha azt hiszi, hogy nem látjuk, amint megjelenünk jön a hiszti), és számomra hihetetlenül szép. Az már most biztos, hogy Szilárd ki fogja nyírni pár év múlva (vagy fordítva...)
Mindketten gyönyörűen rajzolnak. Szilinél néha ijesztő is, mert láthatóan máshogy látja a világot, mint mi, felnőttek. Ezt abból a folyamatból, lépéssorozatból szűrtük le, ahogy egy képet megrajzol. Rettenetes részleteket megfigyel, és nem képről másol, hanem mindent fejből rajzol. Szeptembertől kezdik a rajzsulit mindketten.
Kb ennyi fért most bele. Jön az ősz, lehet többször lesz poszt :)
