Elérkezett az a bizonyos hónap... Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, azt gondoltam: "Te jó ég, október még milyen messze van! Mennyi mindent meg lehet addig még csinálni." Most visszatekintve olyan gyorsan eltel ez a pár hónap, hogy fel sem tudom fogni. Két hét és pár nap van márcsak hátra. Ráadásul ezen a héten szabizik az orvosom, szóval mindenki szorítson, hogy legalább egy hétig még bent maradjon a kis drága...és, hogy ez ne legyen elég, az utolsó vizsgálatkor azt mondta az orvos, hogy meg van rövidülve a méhszájam, szóval pihennem, feküdnöm kell. Nem mintha a becsípődött derekam miatt bármi mást is tudnék csinálni :) Nade nem akarok panaszkodni, egészen az utolsó hónapig nem voltak különösebb nehézségeim, most viszot úgy érzem behozok mindent :)
Amikor megvettük ezt a házikót, megegyeztünk, hogy kell nekem egy kisautó. Hiába lakunk közel a szüleimhez, nincs közvetlen buszjárat a két szomszédos falu között. Plussz a munkahelyem is kb negyed órára van a házunktól, de a busz annyit faluzik, hogy ezt az utat 40 perc alatt teszi meg. Ráadásul a gyerkőc miatt is jó, ha kicsit mobilisabb leszek. És ahogy azt már említettem a legjobb férjem van :), amit megígér, azt be is tartja, így pénteken meghozta az én pici autócskámat, amit már most imádok, pedig még csak egy útra vittem el :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése