Megérkeztünk

Hosszú kihagyás után ismét itt vagyok, illetve mostmár vagyunk :) . Október 23-án megszületett a kicsi fiunk, Szilárd (néhányaknak a kis PSz). Gyönyörű, golyófejű kiskopasz :) . Sajnos úgz alakultak a dolgok, hogy császárral született, de örülhetünk, hogy semmi komolyabb baj nem történt. Furcsa, most jöttünk haza a kórházból és máris azt számoljuk, hogy hány nap van még az egy hónapos korig, mert bizony, márcsak néhány nap. Egyelőre jól megúsytam a napokat, mert eddig mindig volt itt valaki a családból, aki segített. Az első héten elég rendesen megszívtuk. Az nap, amikor haza jöttünk ApuciSzilárd kidőlt. Elkapott egy jó kis hányós hasmenéses finomságot... Így rögtön karanténnal kezdtük. Mire nagynehezen kigyógyult, engem döntött le a lábamról az influenza. 39 fokos lázzal feküdtem. Így el is telt az első hét. Hozzá teszem, nem volt egyszerű lelkileg ezt az egészet átélni. Valószínüleg még tomboltak/tombolnak a hormonok. Nem könnyű anyának lenni, de senki sem mondta, hogy az lesz... :)

Főleg ha ilyen piranja szájú gyereke van valakinek. Már több, mint három hete, hogy szültem, és talán most mondhatom azt, hogy viszonylag elviselhető a melleim állapota. Még mindig nem tökéletes, de fogjuk rá... Mellkalapon keresztül úgy kirágja a melleimet ez a kölök, hogy dől belőle a vér. Jártunk már szoptatási tanácsadónál új pózt kipróbálni. Egy napig működött is, de este... mindketten bőgtünk. Viszont ennek eredményeként a piacon fellelhető összes típusú mellszívót leteszteltem. Komolyan mondom már újságcikket írhatnék a tapasztalataimról. Valamelyik nap leírom ide is, hátha segít valakinek a választásban, hiszen nem a legolcsóbb játékszerek ezek... Meg kell gondolni melziket választja az ember. Nade ez megér egy külön misét!

Szóval így vagyunk mi a napokban...

Too much coffeeee?!