Ez azért megér egy blogbejegyzést! Ez a félév rettentő gyorsan eltelt, nem is gondoltam volna! Szilinél jobb kisfiút nem is kívánhat az ember. Kisebb nagyobb nehézségeken vagyunk túl, de szerencsére nem csak jó, de stramm gyerek is! Sokmindent megtanult már. De a neheze még előtte van. Ügyesen fordul hasra és vissza, bár nem szereti csinálni, kivéve, ha éppen pelenkázom. Az viszont elég viccesen néz ki... A kedvenc cselekvése még mindig a szájába tömni a lábfejét. Úgy látszik ez lesz az örök kedvenc. Már sokszor sír azért, hogy ültessem fel, bár igaz, hogy egyedül csak rövid ideig tud ülni. Viszont, ha ülésből előre vagy oldalra bukik, akkor egész ügyesen tornázza magát vissza ülő pozícióba. Őzintén szólva nem szeretném erőltetni, mivel még mászni nem tud, a hátizmai gyengék ehhez, még akkor is, ha ő követeli az ülést, hiszen így jobban látja a világot. Egyre hosszabb időt bír hason feküdni, sőt, már néha néha arra is ráveszi magát, hogy hason játszon a játékaival. Ekkor persze tovább bírja, úgy, hogy ő észre sem veszi :)
Már egyértelműen hallgat a nevére (bár néha még szelektív a hallása :) ), és szerintem a "Fogd meg!" jelentését is érti. Érdeklődve nézegeti a mesekönyveket, legjobban azt, ha elmutogatom neki az állatokat, ne adj Isten, még "bégetek" is hozzá.
Porszívózni kb. 2-3 hete csak úgy lehet, ha itthon az apja, és arra az időre kiviszi a kutyákhoz... Ezt régen nem csinálta, most egyszerűen nem tudja elviselni a hangját, vagy nem is tudom mi lehet a baja vele... Minden esetre olyan velőt rázó visításba kezd, hogy az hihetetlen.
Nade nem is szaporitom a szot, álljon itt egy kép az én drágámról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése