2013. szeptember 17., kedd

Almás - fahéjas - diós szivecskék (GF)

Már kezd teljesen megszokott lenni számomra, hogy ha ősz, akkor valamit csilnálni kell. Valami jót! Ma sütöttem. Az utóbbi hetekben nagyon rajtam van a süthetnék érzés. Ma eleget tettem a belső késztetésnek :) .

A süti glutén mentes, mert Szilárd lisztérzékeny (ahogy már korábban említettem). Bár szerintem rendes liszttel is ugyanígy kell csinálni, legalábbis én ugyanígy csinálnám. Mondom ezt most, mikor még a sütőben van. Lehet, ha kiveszem, inkább kitörlöm a posztot is :) .

Szóval a hozzávalók:
4 kisebb tojás
2,5 lk (leveses kanál) barna cukor
1 zacskó vaniliás cukor (eredetileg vanilia aromát akartam bele tenni, és picit több barna cukrot, de nem tudtam elszedni a gyerektől az aromát)
2 lk darált dió és mogyoró keverve
2 púpozott lk glutén mentes liszt (én a Schär kenyérlisztjét használtam, az volt itthon)
1 kk (kiskanál) sütőpor
1 kk őrölt fahéj
1,5 alma

Piskótatésztához hasonlóan készítettem. Felvertem a tojás fehérjét habnak, hozzá kevertem a sárgáját. Közben mixerrel kevergettem, a gyereket pedig a hálós állókába, vagy dühöngőbe (kinek hogy tetszik :) ) tettem.   Aztán jött a cukor, sütőpor, fahéj, diós-mogyorós keverék, liszt és végül belereszeltem az almát.
Bedobtam a sütőbe, mert a gyerek már tényleg dühöngött.



Túl sok volt a tészta, úgyhogy a maradékot még egy kisebb tűzálló tálba töltöttem. 
Aztán rájöttem, hogy a tetejére még akartam fél dió darabkát tenni. Gyerek a dühöngőbe, süti ki, rá a dió, vissza a sütőbe kb 180°C -ra, 25 percre. Most várjuk az eredményt...

Megvolt a tűteszt :)






Azért jó kitalált receptet muffin sütőben sütni, mert az a tésztától függ, hány formát töltünk meg. Mondjuk én ráfáztam, mert nincs mégegy, de megoldottuk :) . Ezek a szivecskék kb akkorák, mint a normális kör alakú formák. Picit lehet több cukor kellett volna bele, de porcukorral a tetjén tökéletes lett!

Ezen kívül ma két új dolgot mutatott a mi kicsi fiunk. Délelőtt teregetés közben rájöttünk, hogy a szennyes kosarát járóka gyanánt hasznáva egyedül megy, úgy, hogy maga előtt tolja. A másik, hogy ha meglát egy cicát, könyvben, vagy bárhol egy képen, akkor elkezd ciccegni. Mindkettő nagyon nagy mérföldkő! Büszke vagyok rá :) !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése