Őrség

Hétvégén az Őrségben jártunk. Szuper volt! Rég éreztem magam ennyire jól! Egy barátnőm esküvőjére voltunk hivatalosak. Szombaton reggel össze szedtük magunkat, mert 3 órás út várt ránk. Természetesen semmi sem a terv szerint alakult, mármint a reggeli készülődést illetően. Így a tervezett indulást 2, azaz 2 órával lekéstük... Szerencsére, eleve korábban akartunk érkezni, hogy kicsit belakjuk magunkat, átöltözzünk... 

Szóval elindultunk, gyerek nélkül. Az utolsó pillanatig bizonytalan voltam atekintetben, hogy kellet volna-e vinni a gyereket vagy sem. Azt hiszem jól döntöttünk, hogy itthon maradt a mi kis drágánk. Igaz, hogy nagyon hiányzott, és éjjel legszivesebben beültünk volna az autóba, hogy haza jöjjünk hozzá, dehát át kell esnünk az első külön töltött éjszakán. Mindegyikünk túl élte :) . Nekünk nagyon jót tett egy kis kettesben töltött idő. Amúgyis imádtunk/imádunk hosszú utakat autózni. Mindig végig nevetjük az utat. Most sem volt ez másként. Mentek a szokásos dumálgatások, én mindig mondtam, hogy merre kell menni. Egy térképpel bárhova eltalálok, nem szoktam eltévedni, ezért Szilárd nem is nagyon nézett utána hova megyünk. Azt tudta, hogy Őrség, meg három óra, de kb ennyi. Hogy az valójában hol van, nem is tudatosult benne, egészen addig, míg meg nem látta a "Zágráb 200km" táblát. Aztán jöttek a furcsa nevű faluk... Néhány közülük: Bő, Ölbő, Kisunyom, Beled, Pornóapáti... Igaz, az picit messzebb volt, de vicces volt, mikor rátaláltunk a térképen. Persze szívünknek kedves falunévvel is találkoztunk, ez volt Pósfa. Szilárd szülőfalujának azt a részét ahol  felnőtt szintén Pósfának nevezik. Nem sokkal ez után meg is érkeztünk utunk végére, Őriszentpéterre. Itt A pajtát kellett keresni. Néztem én otthon, nagyon egyszerű oda találni. Bemegyünk a faluba, és harmadik letérő jobbra. Gondoltam én... Na itt tévedtünk el. Olyan keskeny utacskán kellett volna mennünk, hogy simán elhajtottunk mellette. Nade némi kérdezősködés után végülis oda találtunk. Már szinte mindenki ott volt. Aztán megkerestük a szállásunkat, hogy átöltözzünk, és kezdődhessenn a buli.

A szállásunk egy régi parasztházban volt. Belső udvar, gyönyörű gerendás mennyezet, spalettás ablakok... 

Szilárddal megbeszéltük, hogy ide vissza kell jönnünk a gyerkőccel is. Annyira hangulatos volt! Másrészt, szinte tökéletes pihenő hely, félútban a horvát tengerpart felé... Arról nem is beszélve, hogy annyira sötét az ég, hogy csillagászkodni is érdemes lenne ide jönni.

Átöltözés után, irány a templom. Egy hangulatos, picike Árpád kori templomban volt a szertartás. Mint utólag kiderült, mindketten ugyanúgy éltük meg a házasságkötést. Ültünk egymás mellett, szorongattuk a másik kezét, és ugyanarra gondoltunk. Ő újra elvett, Én újra hozzá mentem! Isten színe előtt, ahogy azt kell! Ismét ígéretet tettünk egymásnak, hogy szeretni, tisztelni fogjuk a másikat. Hűségesek leszünk, és egymást el nem hagyjuk!
Gyönyörű szertartás volt, Veri a legszebb menyasszony, akit valaha is láttam! Tökéletes ruha, tökéletes haj, de ami a legjobb, tökéletes kisugárzás!

Az esküvői tortán pedig az egész falka:

Az este kellemes meglepetése volt, hogy találkoztam az egyik volt osztálytársunkkal, akit már nyolc éve nem láttam. Jót beszélgettünk, kicsit táncoltunk. Még Szilárdot is rászedtem egy táncra :) . A pajta egy domboldalon volt. Éjjel lesétáltunk kettesben a völgybe. Romantikáztunk :), csillagokat néztünk. Aztán viszonylag korán elmentünk aludni, hogy kicsit kipihenjük az elmúlt egy év nem alvását :), és másnap indulhassunk időben.
Csodás reggelre ébredtünk. útnak indultunk, hogy minél hamarabb láthassuk a mi kis Kukacunkat. Útközben még megálltunk egy benzinkúton kávézni. Szuper volt, valahogy meg van a benzinkutas kávézás hangulata, még akkor is, ha annyira szörnyű volt a kávé, hogy a vége a kukában landolt...

Ezúton szeretnék még egyszer sok boldogságot, kitartást és egészséges, szép gyermekeket és életet kívánni Verinek és Sanyinak, megköszönni, hogy ott lehettünk és újra átélhettük a temploni szertartás varázsát!