Egy éves!

Tegnap egy éves lett az én fiam! Furcsa érzés volt, felemelő, boldog, de furcsa... Persze jó értelemben. Valahogy ennek az ember jobban örül, mint mondjuk a saját szülinapjának :) Olyan izgatott voltam egész nap! Persze az élet nem áll meg, úgyhogy  mentünk baba-mama klubba. Akartam vinni valami apró süteményt, de a gyönyörű idő miatt kinti klubozás volt. Kimentünk a bősi parkba, 15 anyuka + 15 gyerek a kocsiban + 1 a pocakban (nem az enyémben), gyönyörű a természet, élvezni kell! Sütit végülis nem vittem. Jó volt, sok fénykép készült, sokat sétáltunk, rengeteget beszélgettünk az anyukákkal és a babákkal. Biztos érdekes volt az arra járó embereknek, hogy mit keres ott annyi babakocsi :) 

Szilivel tegnap alig lehetett bírni. Jó kedve volt, de nagyon akaratos is. Nem tudom miért, de állandóan be akart menni az erdőbe, én meg azt azért nem akartam. Úgyhogy mindig elsétáltunk az erdő széléig, ott visszafordultunk, de mindig  úgy megmakacsolta magát, hogy egy tapodtat nem akart mozdulni. Visszafelé nem! Inkább leült a földre és ordított. Úgyhogy felkaptam a kezembe, gyorsan vissza mentünk az út elejére, persze közben velőt rázó sikítás, ordítás. Mindenki ezen nevetett. Az út elején letettem a földre és irány az erdő. addig nevetgélt, futkározott (már amennyire tudod, mert ő meg csak kézen fogva tud menni, illetve hármat lép egyedül, de aztán mindig inkább letérdel) Aztán az erdő szélénél minden hiszti újra elkezdődött. Akkor megint vissza az út elejére bőgéssel.... és folytathatnám akár meddig, mert jó párszor megtettük ezt a utat. Oda sétálva, vissza bőgve :) .   Aztán, mikor már megelégeltem, és a gyerek is kellő képpen kifáradt, elindultunk egy nagy sétára az erdőbe nyolcan. Mármint tizenhatan :) . Kicsit korán volt még, nem akartam, hogy aludjon, de úgy látszik a friss levegő, és a sok séta kiütötte a gyereket már 11-kor. Nem is evett előtte, szóval nem tudtam mire számíthatok. Fel kel fél óra múlva, és délután meg alszik (de akkor még éjfélkor is kuruttyolni fog), vagy mi lesz? Aztán végülis két órát durmolt. Jól lefáradt :) Délután anyuéknál voltunk, de Szilárd korábban jött munkából, szóval ünnepelni már otthon ünnepeltünk hármasban. Valahogy az első szülinap számomra meghitt esemény, amit nem egy nagy bulival ünnepelnék, inkább csak csendesen, hármasban. Úgyhogy összedobtam neki egy kicsi sütikét. Bár igazából nem is kellett sütni, csak piskóta, fehér joghurt és banán volt egymásra rétegezve. Nagyon tetszett neki, benyomta az egészet :). Az igazi tortát vasárnap kapja, amikor jönnek megköszönteni őt. Szépen ünnepeltünk, szerintem Szilárd is elérzékenyült :). Aztán együtt fújtuk el az egy szál gyertyáját, és szerintem ugyanazt kívántuk neki :)

Sok minden történt az elmúlt egy évben. Sok jó és rossz vegyesen. Szegényem átesett egy komoly műtéten, megjárta az intenzívet egyedül (influenza járvány miatt csak napi fél órát lehettem vele, azt is végig bőgtem, ha épp aludt, és nem látta, szegény Szilárd nem is láthatta őt). De nagyon ügyes stramm gyerek, ez már biztos! Jobban viselte, mint bármelyik felnőtt! Még most is nehéz erről írni, de itt az ideje. Aztán szerencsére minden rendbe jött, egyre jobban teltek a napok, és pár héttel később már semmi baj sem volt! Hála az égnek azóta sincs! 

Napról napra egyre ügyesebb, egyre okosabb és nem utolsó sorban, egyre cselesebb! :)   Minden nap szórakoztató vele. Nagyon gyorsan tanul, főleg olyanokat, amit nem kellene :) Megmutatom, hogyan tud szakszerűen mackót újraéleszteni :) Tegnap úgy nevettem rajta, hogy folytak a könnyeim :)

 Szóval ilyen ügyes az én kicsi fiam! Lassan elindul, és még izgalmasabbak lesznek a napok! Alig várom! :)