Gyerkőc ruhái

Mostam... Nem bírtam tovább! Tudom, hogy meg kicsit korai, de egyszerűen annyira gyorsan telnek az utóbbi napok, hogy azt éreztem neki kell fognom összekészíteni a cuccokat (értem ezalatt a kórházi táskát nekem és a Kiskukacnak). Aztán gondoltam magamban, mégsem túl takarékos,  ha elindítom a mosógépet 5 darab aprócska ruhával, így fogtam az összeset, amit gyűjtögettem (egy jó nagy részét a rokonságtól kaptam, a maradékot pedig én vettem). Először azt gondoltam, ha szín szerint szétválogatom, tuti még mindig félig lesz a mosógép! Hááát.... meglepődve kellett tapasztalnom, hogy csak a világosakból úgy megpakoltam a mosogépet, hogy egyáltalán nem volt pazarló menet! A legjobb az egészben az, hogy annyira finom bébi illat van a házban, hogy már alig várom, hogy ez mindennapossá váljon  :-)

A fehéreket már pár napja kimostam, ma a takarók, párnahuzatok, plédek voltak soron, illetve a maradék színes ruhácska. Hétvégén vasalok, és be is pakolom a kisszekrénybe őket (feltéve, ha beférnek...)!

Tegnap az autóban beszélgettünk a Szilárddal. Kérdem tőle, hogy szerinte mostmár mindig ez lesz? Mármint, hogy olyan rettenetesen erős féltő érzés van bennem, hogy hihetetlen! Először a kutyákkal kezdődött. Jaj, nehogy elüsse az autó, meg hasonló gondolatok. Tuti a  terhesség hozta ki belőlem. Nem szeretnék az a halálra aggódós, majomszeretetben nevelő anyuka lenni, alapból szerintem nem is vagyok  az a fajta. Szilárd csak annyit mondott rá, valószínüleg csak akkor leszek nyugodt, amikor mindenki a tévé előtt ül, és még a szobából sem teszi ki a lábát... Kössz szépen! Gondoltam magamban...

Itt az ősz? Itt az ősz!

Forrás: Pinterest

Persze én is  tudom, hogy harmincakárhány fok van. A bőrömön tapasztalom így a nyolcadik hónap elején (mármint nem augusztus elején...) ! Múlt héten fogott el először az ősz érzése, amikor a fáról lepotyogott almákból és körtékből fahéjas-szegfűszeges kompótot főztem. A múlt héten felszerelt vadiúj szúnyoghálóink végre azt is lehetővé teszik, hogy beengedjük a hálószobába a hajnali hűvös (gyakran trágyabűzzel falusi illatokkal átitatott) levegőjét, ami kicsit sem győzőtt meg arról, hogy az ősz még odébb van. Szóval itt van, az ablakban. Már az esti hintapados, kutyákon nevetős kiüléseink sem tartanak sokaig... észrevehetően korábban sötétedik! Arról nem is beszélve, hogy a nemisannyira hajnali égen látszik a Fiastyúk! Mi csillagászok, a Fiastyúk nyári látványakor mindig azt mondjuk: itt a tél! Nade ne szaladjuk ennyre előre! A tél előtt még lesz ősz, amit annyira kimondhatatlanul imádok (kb. 4-5 éve, amióta Szilárddal együtt vagyunk), hogy be is teszek ide egy képet egy csodálatos ajtódíszről, hátha valaki szintén kedvet kap. Én, ha még lesz erőm, megcsinálom idén. Amit imádok, a dísztök! Anyu szokott ültetni, de idén szerintem nem lesz. Jövőre viszont a saját kertecskénkben már biztos szorítok neki egy kis helyet!

A múlt hét:

A blogbejegyzés elmaradt, de oka volt... Szilárd egész héten szabadságolt, így volt egy hetünk a csomó teendőnk elintézésére. Persze már az elején sejtettük, hogy nem egy hét szabi kellett volna, hanem legalább három! Azért nagyon örülök, mert rengeteg dolgot sikerült így is elintéznünk. A hetet azért egy kis pihenővel kezdtük, kimentünk kutyástul az idei csillagász táborba (amit tizenakárhány éve most hagytam ki először) egy napra. Mivel hallottuk, hogy a hely tulajának szintén van egy kölyök dán dogja, gondoltuk jó poén lesz, eljátszanak egymással! Persze a Kicsi (a napóleon-komplexusos tacskónk) rögtön megtámadta a nála kilóban tízszer akkora idegen dogot... De szerencsére senkinek sem esett bántódása, és még jól el is szórakoztak. Mi is pihentünk egy kicsit, hogy másnap nekiláthassunk a teendőknek.

Kedden, a már említett szúnyoghálóinkat szerelték fel, aminek nem tudok elég hálás lenni, hiszen végre lehet tárt ablaknál szellőztetni és aludni is.

Szerdán jöttek fűtést cserélni, ami egész napos meló volt. Le kellett szerelni a régi kazánunkat és a vízmelegítőt, helyette felrakni az új, kicsi, falra szerelhető kazánt (Így már lesz elég hely egy kamrának is). Csakhogy ne legyen ennyire egyszerű, nem azt a kazánt hozták, amit mi megrendeltünk. Persze ez már csak akkor derült ki, amikor a helyére akarták volna állítani. Úgyhogy a srác, aki intézte a dolgokat elment pozsonyba, hogy cseréljék már ki. Mindeközben a munka állt, így csak este kilenckor sikerült mindent befejezni. Az én napom közben elég monoton módon telt. Mosogattam-főztem-tálaltam-ettünk, mosogattam-főztem-tálaltam-ettünk, mosogattam-főztem-tálaltam-ettünk, kb ennyi.

Kiságyunk

Amit viszont jobban élveztem, az a csütörtöki vásárlós körutunk volt. Elmentünk az IKEAba bébi cuccokat vásárolni, mármint bútorokat. Kicsit meglepődve tapasztaltuk, hogy az Ikeát kibővítik. Mit csinálnak a legserényebben? Perszehogy a gyerek részleget. Végig jártuk az egészet, már egy csomó dolgot bepakoltunk a szatyrunkba, de a listáról még semmit sem sikerült megtalálnunk.  A raktár résznél járva, már épp feladtuk volna a keresgélést, amikor megtaláltuk a gyerek részleget egy pici helyre összezsúfolva. Szóval mégis lett a gyerkőcnek kiságya, bele matrac, párna három huzattal, baldahin az ágy fölé és még sok apróság. A már régóta kinézett HENSVIK kiságyat vettük meg :) . Mindezek után átmentünk egy barkács áruházba, ahol megvettük a gyerekszoba falfestékét, úgyhogy szinte teljes a szoba, márcsak ki kellene rakodnunk, hogy elkezdhessük berendezni.

Közben majdnem megfeledkeztem arról, hogy megérkezett a babakocsink is. Semleges szinűt választottunk, hátha a következő gyerek lány lesz. Így lett barna, egy picike bézzsel kombinálva. Klasszikus régi fajta, krómozott alvázzal, retrofílinges óriás kerekekkel, amikből ráadásul négy van :). Azért  hangsúlyozom ezt ennyire ki, mert nem szerettem volna azt a hiper-szuper mondern háromkerekű kocsit, aminek pörög a kereke, ezáltal arra megy amerre ő gondolja... Másrészt, ami nagyon nem tetszett ezekben az újfajta kocsikban, hogy pici bennük a hely, a gyerek már 3-4 hónaposan végig éri, plussz nem lehet bennünk rütyölni ringatni a gyereket. Ez a klasszkusokban egy plussz, hogy szépen rugóznak, és a kavicsos út sem rázza ki a lelket a bébiből, és még helz is van benne. Először féltem, hogy nem fogunk olyat találni, ami ezeknek az igényeimnek megfelel, viszont a klasszikussága ellenére olyan tekintetben modernnek mondható, hogy át lehet alakítani sportkocsivá, és még "neadjisten" autósülés is van hozzá. Szerencsére találtunk ilyet, úgyhogy szuper!

És még egy utolsó dolog:

Közben elkezdtem egy új hímzést a kisfiunk szobájának falára. Egy Somebunny nyuszis képet, aminek a címét igazából nem tudom, véletlenül találtam a neten. Egy Cross Stitcher magazinból van a minta. Valahogy így fog kinézni:

és, ahogy én állok vele:

Szóval egyelőre ennyi!

Kontúr 2.

Befejeztem a "Hugs and Kisses" mackó kontúrját. Egész jó ez a nyári szünet,  valahogy rá tudom venni magam a kontúrozásra :) Holnap elhozom anyuéktól az anyagot, amit erre szántam, veszek hozzá zippzárt, és neki is fogok a varrásnak, hogy minél hamarabb meglegyek vele.

Ennek örömére előástam a varázsdobozomból az utolsó heverő Tatty Teddy-t, mégpedig a Sweet Dreams-t. Ennek a története is megérne egy misét, de elég lesz annyi, hogy ez a legrégebben heverő befejezetlen hímzésem. Még az egyetemen csináltam. Úgy dötöttem ebből egy kis takarót varrok az én pici fiamnak. Egy picit ki kell mosni, és venni hozzá valami szép szalagot. Hétvégén azt is beszerzem.

Azért látszik az anyagon és a himzésen, hogy teljesen más. A mostani hímzéseimet hetes Aida-ra hímzem, szimpla szállal. Ezt pedig egy panamára hímeztem, ami picit műszálas, ezért annyira nem is jött be. Az ikszek akkorák, mint az ötös Aida-n, tehát dupla szállal varrtam. Az anyag színe sem teljesen fehér, hanem picit csontszínű. Ez annyira nem baj, remélem így is szép lesz :) .

Pszichoprofilaktikus szülésfelkészítés

Borzasztóan hangzik, de igazaból jó hangulatú terhestornával egybekötött előadásról/beszélgetésről van szó. Az unokatesóm javaslatára elmentem megnézni, mi is ez valójában. Két órás a foglalkozás. Az első órában terhestorna van, ami már nagyon is rám fért, mert a terhesség alatt nem tornáztam semmit. Az elején azért, mert egyrészt kicsit rosszul voltam, másrészt azt ajánlották, hogy csak a harmadik hónap után kezdjek hozzá. Akkor persze olyan alvási rohamok törtek rám, hogy haza érve a munkából, csak arra vágytam, hogy lefeküdjek aludni egy kicsit. Természetesen, az sosem egy kis alvás volt... Szóval szép lassan elérkeztünk a hetedik hónapig, mire tornára adtam a fejem. Másnak ezt nem ajánlom, jobb elkezdeni már hamarabb! Lényeg, hogy így még mindig jobb, mintha egyáltalán el sem mentem volna.

Itt tornázunk.

A torna után következett az egy órás beszélgetés, légzésgyakorlatokkal egybekötve. Elmondták mikor kell rohanni a kórházba, és honnét tudjuk, hogy ha csak vaklárma van. Persze első gyereket várva nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom majd különböztetni, de nem árt tudni trükköket, teendőket. Annyi biztos, hogy pszichikailag nagyon jót tesz ez az előadás, mert picit megnyugtat a tudat, hogy nem úgy kell majd a kórházba mennem, hogy fogalmam sincs róla, mi fog történni. Így sem tudhatom biztosra, de legalább sejtéseim lesznek. Úgyhogy jövő héten is megyek.

És aki miatt mindez történik... a kicsi fiunk! :)

Kontúr

Nagynehezen sikerült rábeszélnem magam a kontúrozásra. Végülis nem is volt annyira borzasztó érzés :) . Megmutatom a végeredményt:

Igaz, hogy a virágok még hiányoznak, de a lényeg készen van! És, hogy miért is készítem ezt a képet? Kisvánkosnak szánom. Bár be kell, hogy valljam, ajándéknak készült, de annyira megtetszett, hogy gondolkodom rajta, hogy megtartom. Egy csomó mindent hímeztem már, de mindet elajándékoztam, ráadásul a legtöbbbről mégcsak fénykép sem készült.  Ezért úgy érzem itt az ideje megajándékozni magamat :) .

Közben előkerestem egy másik (korábban már említett) hímzésemet, amiről szintén csak a maci kontúrja hiányzik. Az aktuális állás a következő:

Ez a tavalyi nyári csillagásztáborban készült, pontosan egy éve. Azóta áll kontúr nélkül szegény. Azt tervezem, hogy egy egyszerűbb pipere táskához fogom felhasználni, amibe a korházba szánt apróságokat fogom tenni, pl. kisolló, körömreszelő (Tudom, nem sokan gondolják úgy, hogy a szülés után majd a körmeimet fogom reszelgetni nagy unalmamban. Én sem gondolom így, de nem tudom elviselni, ha beakad bárhova is körmöm, és természetesen mindig akkor szakad fel, amikor nincs nálam reszelő.) ... szóval a körömreszelő, hajgumi, szőlőzsír... és hasonló apróságoknak. Még anyagot kell hozzá szerezni. Illetve úgy emlékszem, hogy még az egyetemi éveimalatt vettem Budapesten egy tök jó virágos anyagot, aminek valahol meg kell lennie a szüleimnél. Egy zippzár és bélés anyag kell, ez minden.

ABC

Gondolkodtam a babaszoba dekorációján, és mostanában nagyon tetszenek a falra felfüggesztett naaagy színes betűkből kirakott nevek. Elkeztem keresgélni a neten és egy csomó jó dolgot találtam. Természetesen nem csak ABC-t, hanem más papírból kivágható, hajtogatható, ragasztható dolgokat is.

Az ABC-t itt találtam, ezen az oldalon más jó dolgot is van, de ami nekem nagyon tetszett, és már próbáltuk is gyerektáborban, az itt található, a Canon oldalán, mint például ez az akvárium.

Házikó felújítása

Az elmúlt röpke egy év alatt nagyon sokminden megváltozott. Kb egy éve ilyenkor kezdtünk el komolyan válogatni a környéken fellelhető, lakható állapotban levő eladó házak közül. Azt éreztük eljött az ideje a letelepedésnek és a család alapításnak. Novemberre sikerült is megszerezni a hazikónkat, azonban kisebb felújításra szorul, de rosszabb helyzetet is el tudnék képzelni. Egy hónapos festés, csempézés, pakolás után, november 25-én itt töltöttük az első éjszakánkat. Emlékszem, meglepő módon nagyon jól aludtunk. Bár igaz, az ágyunk a régi volt, a fal színe ugyanolyan lett, mint a régi lakáskánkban.

Mindenki azt mondja: "amit nem csináltál meg beköltözés előtt, az már úgy is marad". Hát szégyen szemre, nálunk ez nagyonis igaznak bizonyult. Bár igyekszünk-igyekszünk, de azért mégiscsak lassabban halad az ember...

A kertes ház egyik lényege számunkra, hogy végre kutyázhatunk! Az első, akivel bővült a családunk, egy fekete dán dog (német dog) volt. Ezen az izgalommal teli februári napon tudtuk meg azt is, hogy nem háromra, hanem négytagúra nőtt a családunk, de ennek szemmel látható bizonyítéka csak októberben lesz :). Idő közben, mivel Aisha, a dog nagyon kezdett hozzánk nőni (két percre nem lehetett egyedül hagyni, mert sírt), úgy döntöttünk szerzünk neki egy pajtit. Így került hozzánk Kicsi/Pici, a drótszőrű tacskó-kitudjamelyikszomszédkutya keveréke.

Így éldegélünk boldogan :) !