Dolgozós augusztus

Tavasszal írtunk egy listát az ez évi teendőrkől. Úgy egyeztünk meg, egész tavasszal és nyáron az udvarra fogunk koncentrálni. Ősszel is folytatjuk amíg az idő engedi. A lista kb. olyan hosszú volt, hogy nincs annyi hétvége az évben ahány elvégzendő dolgot összeírtunk. Eléggé szkeptikusak voltunk a sikerrel kapcsolatban. Pár hete azonban jó érzéssel töltött el, amikor újra át olvastam a listát. Akkor döbbentem rá, hogy a nehezebb, legnagyobb munkákat már elvégeztünk. Augusztus közepén hozattunk egy konténert, amibe bármit lehet dobálni. Suttyomban sikerült majdnem az egész házat átválogatnom, és az udvarról is egy csomó felesleges dolog tűnt el. Pl. az előző lakók rozsdás szatelit antennája, ami a csodával határos módon minden eddigi lomtalanítást túlélt. 

Az egyik legnagyobb dolog az volt, hogy végre összenyitottuk a két telket így nem kell az utcáról kerülnöm, ha a kertből zöldséget szeretnék. Kinyílt a tér, óriási lett az udvar, főleg ha a fűnyírásra gondolok. 

A szomszéd telek előtti árkot feltöltöttük a kerítés törmelékéből. Erre még szeretnénk vágott követ hozatni, és egy parkoló részt kialakítani, ha jön hozzánk valaki, akkor nyugodtan tudjon leállni. A télen a barátnőm és a nővérem is úgy megsüllyedt a felázott füves részen, hogy úgy kellett őket kihúzatni. Igaz, hogy jó buli volt, de utána a barátnőm autóját külső-belső teljes tisztításra kellett vinni, mert kb. fél cm vastag sárréteg volt az anyósülésen...

Mivel utolsó ház vagyunk elég sok a (kisebb-nagyobb) rágcsáló az udvaron, és hátul a szántóföld és telek határában. Főleg így az ősz kapujában. Tudom, hogy ezzel együtt jár a falusi élet, anyuék is a falu szélén laknak, de már kezdett elharapózni a dolog. Az utóbbi években minden ősszel fogtunk egeret a házban (idén is már fogtunk egyet), és ez volt a kisebb gondunk.  A kutyák próbálták orvosolni a helyzetet, kisebb-nagyobb sikerrel. Drasztikusabb módszerhez kellett folyamodnunk. Bedobtunk pár füstbombát a járatokba, és legfőképp rendet kell raknunk az udvaron. Ez is már folyamatban, de még messze van az az állapot, amiről és nap mint nap álmodom. 
Tegnap viszont "megtaláltuk" a kisházat. Na jó, eddig is használtuk fűnyíró és egyéb eszközök tárolására, de jócskán benőtte a gaz, ami egyértelműen a mi hibánk! Egy idő után már úgy tűnt, nem lehet kordában tartani a gazt, és őszintén szólva, sz@rtunk rá. El sem tudtam képzelni, hogy fogjuk eltüntetni. Csak annyit mondok, hogy láncfűrész, csákány, és egyéb fél méteres "macseták" kellettek hozzá. De tegnap végül Szilárd győzött,és eltűnt a gaz!

Képekkel még tartozom, csak ki kell mentenem a régi mobilomból...

Nyár... Lassan vége :)

Nincs nekem semmi bajom a nyárral, de a legjobb benne az, amikor már hűvösek a reggelek és az esték! Máig nem bírom felfogni, miért van rám inspiráló hatással az ősz közeledte. Szeretem a nyarat, nem arról van szó, csak a döglesztő melegeket elég rosszul viselem, bár szerencsére a ház eddig nem melegedett fel, így mindig volt hova behúzódni, ha már elviselhetetlen volt. A mai kis eső már írásra is késztetett :) Ha az ablakon kinézek, a ház előtti gesztenyefa levelei már sugallják a nyirkos, ködös hajnalok közelségét. Bár Szilárd azt mondja, hülye vagyok, csak beteg a fa... Lehet igaza van, de már megfigyeltem, hogy a gesztenyefák leveli barnulnak először. Nem csak a mi házunk előtt, hanem a bősi parkban is látni már. Idén a csillagásztábor is hamarabb van egy-két héttel a megszokottnál, lehet azért is jött ilyen gyorsan az ősz feeling. Minden évben, amikor augusztus közepén vége volt a tábornak, tudtam, hogy vége a nyárnak is. Sulis koromban ez kiborított :D Kicsit most is, mert úgy néz ki, szeptembertől osztályfőnök leszek.

Winter Autumn is coming!

Na de, még vissza térve a nyárhoz! Talán részletesen még nem is említettem, hogy idén először (úgy igaziból) van zöldséges kertünk!!! Ennek most júliusban érezni igazán a hasznát. Annyi paradicsomunk és paprikánk van, hogy már rég nem kell vásárolnunk, sőt már főztem is be lecsót télire. A cukkínikről meg már ne is beszéljünk! Heti szinten veszek le 8-10 darab, másfél literes palack nagyságú gyönyörűséget. 

Imádom a cukkínit! Szerencsére Szilárd is. Rozi megeszi, ha más nincs, de Szilinél esélytelen. Egész múlt héten töltött cukkínit ettünk. De sütöttem már pihe-puha cukkínis mákos piskótát is (Majd leírom a receptet.) A lecsóba is teszek cukkínit, egyébként nagyon finom vele! Ezen kívül több zacskó borsót is eltettem már a mélyhűtőbe, ültettünk répát, krumplit, hagymát, a káposztából már készült káposztás tészta (gyerekeknek is ízlett), karalábét, sütőtököt (hát, hogy a viharba ne ültettünk volna sütőtököt) Talán mindent fel sem soroltam. A lényeg, hogy már tudok úgy teljes menüt főzni, hogy csak ki kell mennem a kertbe. Garantáltan bio, egyetlen egyszer sem permeteztünk. Párszor meggyomláltuk, két-három naponta megöntöztük (ja, már kutat is fúrattunk :-) Azért haladunk, lassan, de biztosan)

Teljes erőbedobással tervezzük a gyerekkori barátnőm lánybúcsúját. tegnap volt egy stratégiai megbeszélés, amiről részleteket nem árulhatok el, de kezdek örülni, hogy nekem nem volt lánybúcsúm :-)

Az idei nyaralások is már lezajlottak. Most voltunk először a gyerekekkel kirándulni. A biziotszás napján rögtön indultunk Visegrádra, a tombolán nyert wellness hétvégére. Igazából még két család csatlakozott hozzánk innét az utcából, akikkel gyakorlatilag napi szinten összejárunk, tehát a gyerekek is jól össze szoktak már. Hat felnőtt, hat gyerek… Nagy volt az „ujjongás” a pincérek részéről, mikor reggelizni, vagy épp vacsorázni mentünk. Színt vittünk a hotel életébe, az biztos! :-)

Utána egy hetet itthon töltöttünk. Július közepén pedig Balatonra mentünk, csak a szűk kis család, négyen. Kevésbé volt pörgős, kicsit nyugisabb volt. Sajnos elég rossz időnk volt. Már ami a fürdést illeti. Szili nagyon élvezte a Balatont, ugrándozott benne, egyáltalán nem zavarta, hogy a szemébe megy a víz, itthon meg nyerít ha hajat mosunk. Rozi miatt annyira nem zavart, hogy alig lehetett fürödni, mert a kirándulás előtt egy héttel vettem észre, hogy össze nőtt egy részen a kisajak. Őszintén szólva eddig nem is nagyon figyeltem a dolgot, de a medencézések után kenegettük, akkor vettem észre, hogy valami nem oké. Aztán kaptunk krémet, amitől magától szétvált szerencsére. Nem vérzett, semmi probléma nem volt, hála az égnek, de azért féltem a víztől, nehogy valami probléma legyen utána. Kiránduláshoz viszont szuper időnk volt! Egy napot töltöttünk Siófokon. Vonattal mentünk, már az nagy élmény volt nekik. Felültünk az óriáskerékre is, Ebédeltünk egy amerikai étteremben, ami inkább nekem volt élmény 😛 

Egy másik nap Keszthelyre autóztunk el, ott egy állatparkban jártunk. Ez volt talán a legnagyobb élmény a gyerekeknek. Szili nálunk az „állatokkal suttogó” (bár ha elborul az agya, akkor egyáltalán nem suttog, de az biztos, hogy imádja az állatokat, legyen az bármilyen)    

Nagyjából így telt a nyári szünetünk első fele. Augusztusra nincs gazából programunk. Egyszer még tervezünk lemenni Balatonra, de csak egy napra pancsolni. És utolsó héten pedig már kezdődik a munka. Felzárkóztató napok az elsősöknek, matekból, szlovákból és magyarból. Tanterveket írunk, pakolunk… Próbáljuk kicsit csökkenteni a drasztikus átmenetet az alapiskolábóĺ a gimibe. Szegényeknek így is nagyon megterhelő az első félév, míg beleszoknak a tempóba. Kíváncsian várom!

Képek, amiket muszáj megmutatnom

Van pár kép a telefonomban, amit nem szeretnék, hogy elvesszen a süllyesztőben. Vagy egy fontos eseményt örökítenek meg, vagy csak azért mert nagyon jó pillanatot kaptunk el rajta:

Szürkemarha lesen a gellei (másod)unokatesóknál

Ritka pillanat, apa altat :-)

Rozi első csónakázása

Dodzsem

Kerti parti, szalonna sütés

Ovis fellépés (Szili a kockás inges katicabogár)

Legjobb barátjával, Lucával

Rozi, Szili, Luca

Óriásdömper

Ubooooooorka :-D
(Papával, ráadásul az én gyerekkori ruhámban, ami előtte a két nővéremé és egy unokatesómé volt. Majdnem 40 éves az a ruha...)

Tyukocsa

A nagy lépések hónapja

A június minden tekintetben jelentős volt kiscsaládunk életében. Sokminden törtènt, de azért gyökeres változásokat nem hozott, szerencsére!

Előszöris kezdjük a gyerekekkel:

Szili: Megtanult pótkerék nèlkül biciklizni. Úgy igazán! Eddig is próbálkozott, ment is neki szuperül, de nekünk nem volt pedálos bicónk, csak a futóbicikli. Szerintem egyébkènt ezért tanult meg olyan könnyen bicajozni. Egyensúlyérzéket már azon elsajátította. Aztán megörököltük a Szilárd keresztlányának (18éves) kisbicaját, amivel azóta is szeljük az utakat :-) Büszke vagyok Szilire, hogy 3,5 évesen ilyen ügyesen megtanult bicajozni. Egész konkrétan kb kétszer ment úgy hogy fogtam hátul az ülést, de már akkor is éreztem, hogy alig kell tartani. Harmadik alkalommal meg felkapta a bicajt és már tekert is!
Mèg egy dolog, amit muszàj megemlítenem, hogy az év végi ballagó ünnepségen fellépett egy egész kultúrháznyi ember előtt a színpadon. Az óvónő mondta, hogy a lépcsőn felfelé picit megtorpant, de leküzdötte és vègig táncolta, szavalta a műsort. Persze nem egyedül, csoportosan. De olyan kis aranyos volt! Rozi kiabált a nézőtérről, hogy "Szili, Szili!" és mutogatott, én meg bőgtem, pedig nem is az én gyerekem ballagot :-D Mégiscsak végig szenvedtünk egy évet, sok betegséggel, sok hianyzással, sírással, nyafogással, de a végére megszokta, sőt szerintem megszerette az ovit!

Lángos evés. Mostanában nagyon éhes :-) Lassan dupla ebédpénzt kell fizetnünk az oviban. 

Tank rajzolás.

Rozi: A kicsi lányunk számomra máig felfoghatatlan módon gyakorlatilag önként leszokott a peliről alig több mint másfél évesen. Kb 2 hèt alatt jutottunk el az ordítva pelekázós korszaktól odáig, hogy napközben már abszolút nem volt pelije, hogy rendesen szól, nem kell tőle hatezerszer megkérdezni, hogy lesz-e valami. Mondjuk én amúgysem vagyok az állandó kérdezgetés híve, hagytam, hadd pisiljen be, akkor tanulja meg, mikor van az a pillanat amikor már nincs vissza út :-D aztán egyszercsak éjjel arra ébredtem, hogy a sötétben megszólalt egy hang: "kakapi" . Hát elmentünk a wc-re, mert kakapi lesz. Másnap este még nagy küzdelem árán ráerőszakoltam a pelenkát éjjelre, mert nem akartam elhinni, hogy éjjel felebredt rá, hogy pisilni kell. Azt hittem vèletlen volt. Aznap éjjel megismétlődött újra, így azóta éjjel is peli nélkül alszik, ami ebben a melegben nagyonis jól jött. Persze történnek balesetek, de szerencsére ritkán.

Ő is szereti az autókat.

Wc padlón fetrengős hiszti, mert nem érti neki miért nincs fütyije...

Szilárd: Két hét szabit töltött itthon velünk, aminek én nagyon örültem, igaz, hogy pihenni nem nagyon tudott, max lelkileg. Apuval ugyanis körbe betonozták a szomszéd telket, beállították a kerítés oszlopokat. Lassan már húzhatjuk a drótot, dönthetjük a falat, és a kèt különálló 6 áras telekből lesz egy szép nagy 12 áras, ahol már jut hely a zöldséges kertnek is. Egyébként szerinten nagyon jótt tett Szilardnak ez a két hét, bár lehet, ő nem így érzi :-)

Tuja ültetés

És végül én: Nálam is történtek változások. Utóbbi időben kicsit betegeskedtem, pedig már jó ideje húztam betegsèg nélkül. Kb 7 évig nem is voltam dokinal (csak mikor elrepedt a lábam), de ezen a tavaszon már többször is. Kiderült hogy candidám van, amit én a rettentő sok finomított szènhidrát fogyasztásomnak tudok be, valamint a 2 antibiotikum kurának. Szerencsére nem vészes a dolog, legalabbis a labor eredmenyek szerint. Diétáznom kell, ami nagyon durva diétát jelent. Gyakorlatilag kèptelenség betartani, de azért igyekszem. Ennek köszönhetően leadtam 6kg-t. Tudtam magamnak venni normális ruhákat, melltartót, ami már végre nem sportmelltartó, és nem utolsó sorban sokkal jobban érzem magam a bőrönben. Szerintem tisztult az arcbőröm, jobb tapintású lett a hajam, energikusabbnak érzem magam, és bízom benne, hogy a következő 5 hónapban, amíg még folytatom a diétát a maradék 6kg is lemegy, ami a terhességek során rám rakódott.

A mindennapokat egyèbkènt sok gyerek tárasaságában töltjük. Van itt patason két család akikkel össze járunk, mostmár egyre gyakrabban. Náluk is van 2-2 gyerek. Esténkènt beszélgetünk, borozgatunk (bàr èn ebből a diéta miatt kimaradok). Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen jó társaságba kerültünk. Új barátokat szereztünk, amire manapság egyre nehezebb rátalálni. Remélem a gyerekeink együtt fognak felnőni, és ők is jó barátok lesznek.

Egyik esti beszélgetős-borozó medence buli.

A "banda" a pozsonyi állatkertben.

Vespa love!

Most már kezdődhet a nyári szünet, kiélvezzük, mert röpke két hónap múlva jön az ősz, amit én már olyan nagyon várok, a sütőtökkel, almásfajéjas mindenfélével és a borús idővel együtt :-) De most mèg egy kicsit süssön a nap!

Így nem mentem ciprusra

Előre szólok, a bejegyzés nyomdafestèket nemigazán tűrő kifejezéseket is tartalmazni fog.

Vissza sem tudom olvasni az előző bejegyzésem, mert a ciprusos rèsznèl elkap a bőgés. Ma reggel repültem volna. Minden kész volt, minden le volt szervezve, bőrönd bepakolva, repülőjegy kinyomtatva, csak ez a rohadék élet cseszett ki velem, de nagyon! Igaz, a ciprusi út meghiúsulására utaló jelek elég régre nyúlnak vissza. Úgy volt, hogy Szilárd vesz ki szabit, és ő lesz a gyerekekkel. Valaki persze mindig besegített volna neki. Anyósom jött volna a terveim szerint pár napra, de mielőtt még megkérdezhettem volna, kiderült, hogy pont a kirándulás ideje alatt operálják. Ezt mèg viszonylag könnyen le is nyeltem, hisz van más megoldás is. De amikor a Szilárd főnöke nem akarta alá írni a szabadságos papírt, az már k...vára kiakasztott. De ez viszonylag gyorsan megoldódott, végül alá írta, szerintem csak erőfitoktatás volt.
Múlt héten elkezdett fàjni a hátam, de olyan szinten, hogy mozodni alig bírtam. Gondoltam egy kis masszázs biztosan segít majd, hát nem. Vesegyulladásom van, de ez csak ma reggel derült ki, de ez nem akadályozott volna meg az utazásban. Viszont biztos ami biztos hét elején minkét gyerek benáthásodott. Szilit hètfőn nem is vittük oviba. Aztán keddre mintha át is ment volna rajta, de Rozi belázasodott. Gondoltam az egy héttel azelőtti bárányhimlő oltás miatt. Nem csináltam belőle ügyet, adtam a nurofent és kész. Tegnap este amikor már a zuhanyozáshoz készülődtem, beütött az a rohadék kib...szott kènköves mennykő. Szili úgy belázasodott gyakorlatilag egyikk percről a másikra, hogy a nurofen ellenére is 40°C közelire emelkedett a láza. Ekkor már sejtettem mi lesz ennek az egész történetnek a vége. Szilárd bemászott vele a kádba a zuhany alá. Én meg csak álltam, és fogalmam sem volt mit csináljak. Menjek? Ne menjek? Tehetetlennek, csalódottnak, szomorúnak éreztem magam. És az ordító, láztól égő gyerek rám nézett a zuhanyzó párás üvegén keresztül olyan kétségbeeséssel a szemében, hogy rögtön tudtam, maradok. Akármennyire is dühös voltam a helyzetre, az életre, Istemre, mindenre és mindenkire aki ezen a bolygón él és mozog, tudtam, hogy mást nem tehetek, anya vagyok! Most kell bizonyítanom a gyerekemnek, történjen akármi, rám számíthat (ezt is bőgve írom, pedig azt hittem már elapadtak a könnycsatornáim a mai rekord mennyiségű görcsös bőgésrohamaim után, egyszerűen most minden kijött ami eddig bent szépen lassan gyűlt). Lefeküdtünk aludni. Csak néztem a plafont, nem voltam álmos. Vegyes érzéseim voltak (akkor még nem bőgtem :-D ) Részben megnyugtató volt a tudat, nem kell itthagynom őket, másrészt elmondhatatlanul csalódott voltam, hogy nem jött össze a csajos ciprus. Az volt a legroszabb, amikor Szilárd elment Veriért, hogy kivigye a reptérre, én meg maradtam otthon a fecsegő csacsogó gyerekekkel, akiknek látszólag semmi bajuk nem volt már reggelre. Anya sem volt izgi, hisz itt volt köri és mama, akik terv szerint jöttek 6-ra, ahogy megbeszeltük. Csak én maradtam szarban, èn álltam ott egyedül, az a kétségbeesett gyerek nem nekem csacsogott. (Persze örülök, hogy ennyire szeretik a körit.) Èn meg csak bőgtem, mint a hülyegyerek (na ekkor indult meg a bőgéslavina).
Azért a történethez tartozik, hogy ma estére megint nagyon felment a Szili láza, fürdettük, és hatkor bekérte magát az ágyba, mert fáradt. Sejtem milyen éjszakánk lesz... Összességében úgy érzem jól döntöttem, de mindemellett életem egyik legroszabb napja a mai. Veri már cipruson. Holnap megy Diana, és tényleg, tényleg őszintén kívánom, hogy helyettem is érezzék jól magukat, és igyanak egy kávét egy tengerparti kávézóban! Egyszer bepótoljuk! T U T I !!!

Újra itt!

Az utóbbi időben mindig magyarázkodással kezdem a leveleimet, bocsánatkéressel,hogy nem írtam,nem jelentkeztem... itt is ez a helyzet, dehát ez a varrás dolog az összes szabadidőmet elveszi. Egyre jobban megy, egyre gyorsabban, rutinszerűen. Bár imádom a kihívásokat, ritkán örvendeztetnek meg vele. Általaban mindig ugyanolyan sapikat varrok, csak az anyag valtozik. Azért a gyerekeimnek mindig próbálok újat alkotni, így általaban azok a dolgok is bekerűlnek a repertoárba. Most is van egy rakás rendelésem, de épp a napokban úgy döntöttem, picit lassítok, mert májusban ovis ballagó tarisznyákat is kell varrnom, és annyira hiányzik már a blogolás és persze a macik hímzése. Mostmár jönnek a teraszon üldögélők, radler ivós esték, amikor a gyerekek már alszanak. Nem akarom kiagyni a varrás miatt. Persze azt is fogom csinalni,de csak mértékkel.

Annyi mindent kihagytam már a blogról. Kezdem is a gyerekekkel. Szili már december eleje óta nem jár oviba. Az idő nagy részében jól van, nem beteg, csak még január elején össze szedett egy baktériumot (campylobacter) és nem bír kiürülni a szervezetéből, pedig már antibiotikumot is szedett rá. Szóval tünete nincs, senki nem kapta el, de közösségbe így nem engedi a doki. Örülök egyébként, hogy így alakult mert ez az ovi dolog nekünk valahogy nem ment. Egyértelműen más most a hozzáállása, szerintem még korai volt neki ősszel. Azóta sokat eszesedett, és önállósodott. Bár még most is sokszor előfordul, hogy pl etetnem kell, a Rozi meg eszik maga, de szerencsére egyre ritkábban. Az is jó, hogy már kevésbé veszem a dolgokat tragikusan. Lazább vagyok velük.
Mindeközben Rozi igyazi illegő-billegő kisasszonnyá nőtt, szeret mindenféle ruhákat felpróbálni. Vannak egészen hajmeresztő ötletei, de én nem állok a kreativitás útjába, úgyhogy rendszeresen előfordul, hogy pizsamában, télikabáttal és gumicsizmával nézi reggel a mesét, míg issza a tejet :-) Kezd igazán hisztis lenni, de már tudom, hogy egy idő után majd átmegy, ahogy Szilinél is (legalábbis nagyon remélem :-) ) Egyébként nagyon helyesen elkezdett má beszélni is. Anya, apa, mama, papa, baba, kutya (katyának mondja), kaka, hattyú, Pici kutyánkat Pipinek hivja, Aishat pedig Ajkának :-) látványosan fejlődik nem csak beszéd téren.

Unokatesók, egyik kedvenc kèpem. 

Ami nagyon feldob, hogy végre megyek kirándulni, pihenni. Barátnőm cipruson él a családjával, hozzájuk megyek egy hétre egy másik gyerekkori baratnőmmel, április végén. Igazi csajos kirándulás lesz. Szándékosan szezonon kívül, hogy még ne legyen brutál meleg, de azért már nyári érzésünk legyen. Körbe bicajozzuk a környéket, vagy lehet még egy robogót is kipróbálok :-)
Kutyákat sétáltatunk a tengerparton (3 kutyájuk van), babázunk a fél éves kislányukkal, és nem utolsó sorban brutálisakat fogunk kajálni (a férj séf...) A gyerekkel pedig Szilárd lesz és a nővérem. Hihetetlenül várom már így lassan négy évi itthon töltött anyasági után. Már nevezhetjük akár egészségügyi kirándulásnak is :-D Mindemellett természetesen nagyon félek,mi lesz a gyerekekkel, mi lesz velem, nehogy valami baj történjen. Igyekszem ezen túl lépni, vagyis inkább hozzá szokni ehhez az érzéshez, és remélhetőleg mindenki túl éli majd maradandó testi és lelki serülés nélkül :-)

Ès ma ilyen szuper idő volt: