2018. július 12., csütörtök

Konyha felújítás, avagy a remény hal meg utoljára!

Ezt is megértük! Te jó ég, hány éve tervezzük! Mennyi verzió volt. Vissza idézni sem tudom!
Most a nyári szünet elején neki fogtunk. Hosszú volt az út idáig! Belül a házon ez az utolsó nagy átalakítás. A többi már kisebb, amit közben-közben el tudunk végezni. Gyűjtögettük a pénzt, terveztem, képeket, ötleteket gyűjtöttem. Tavasszal konyhastúdióban jártunk, de valahogy mindig ugyanoda lyukadtunk ki, IKEA...Metod...fehér Bodbyn ajtók...fekete ENERYDA fogantyúk...kerámia mosdó...fekete RANARP lámpák...szürke metró csempe... és még sorolhatnám. Valahogy mindig ezeknél a képeknél álltam meg. Most már minden itthon van hozzá, tegnap megvettük a szürke metró csempéket is, így teljes lett a kép. Megy a munka!
Ezen a képen minden olyan, mint a miénkben lesz. A csap, a mosogató, csempe, munkalap, szekrények... Minden! :) Csak lenne már kész!



Végül is kibontottuk a falat a konyha és a nappali között. Így sokkal világosabb, szellősebb lett a tér. Ezt már most is látni. Szilárd feltörte a csempét, felszedte a parkettát. Hívtunk profi lefolyótisztítót, mert a dugulással már a kezdetektől gondjaink voltak. Eddig el voltunk, de ha már így szétbombáztuk a házat, ki kellett használni az alkalmat. Megfogadtuk, hogy mostantól rendszeresen elhívjuk a srácot, mert már eléggé elharapózott a helyzet, megdolgozott vele rendesen. Ennek, hogy sikerült a tisztítás további rombolás nélkül, nagyon örültünk. Aztán a vízszerelővel kivésték az új lefolyónak a helyét, és az új vízvezetékek is már a helyükön vannak. Ma apu elkezdte a boltívet, ami a Szilárd szívügye volt. Este jön a villanyszerelő, aki, ha meghallja, hogy mennyivel több lámpánk lesz, mint most van, lehet a haját fogja tépni :)   Egyelőre így:




Ez pedig a mai állás, vízvezetékekkel, bordellel. Ha ma meg lesz a villanyszerelés, akkor most már építünk, nem rombolunk :)




Közben pedig a nappali is alakul. Régóta terveztük az ablak alatti részt beépíteni leülős, olvasgatós, társasozós, hideg őszi napokon tea szürcsölgetős hellyé alakítani. Ez is meg lesz a mostani átalakítás során, de valószínűleg kicsit várni kell majd az asztalosra, mert ő is átépíti a saját konyháját. Mindenesetre valami ilyesmit képzelünk:





2018. július 3., kedd

Úrja itt!

Rég nem írtam. Sok minden történt múlt nyár óta, de mindent úgysem tudok leírni. Egy kis válogatás következik.

Ház: 
A felújítás idén sem állt meg. Igaz, nem megy túl gyorsan, de  igyekeztünk minden hónapban, vagy legalábbis bizonyos időközönként valami láthatót csinálni. Télen a gyerekszoba felújításával kezdtük. Igazából már rohadtul untam, hogy félig lelógva, lábnál, félig a kiságyba szorulok a kingsize ágyunkban. De tény, hogy nem négy embernek tervezték. Igen, az utóbbi időben már mind a négyen a hálóban a nagy ágyban aludtunk. Parketta csere, bútor csere után tavasszal vettünk az IKEA-ban (hol máshol) egy széthúzhatós ágyat a gyerekeknek. Azóta ott alszanak. Rozi néha leesik az ágyról, Szili néha lefejeli a falat, de amúgy minden rendben :)

Azóta már új ágy, új szőnyeg és óriási kupi van.

Szeptemberben bejárati ajtót cseréltünk. Nem élt szegény sokáig. Szilveszter napján a készültségre kellett mennünk Rozival. Mire haza értünk, a kutyák megpróbálták megenni az ajtót, hogy bejussanak a házba. Féltek a petárdáktól. Egyelőre még nem cseréltük ki újra. Először szeretnénk elkeríteni a kutyákat. Kezdem úgy érezni, hogy nekünk mániánk a kerítés építés/rombolás.

Tavaly a nyarat, illetve a kinti munkákat úgy fejeztük be, hogy kidöntöttük a falat a két telek között, így a kutyák már szabadon bejárhatták a telket. Viszont így a zöldséges kertbe is be tudtak menni. Azt tavasszal elkerítettük. Szép nagy kertünk lett ezáltal, amiben most kb derékig érő gyam van... Jó azért ültettünk mást is, de most alig látni :) Aminek nagyon örülök sikerült édeskrumpli palántákat nevelnem, így 10 bokrot ki is tudtam ültetni. Kíváncsi vagyok fog-e teremni. A gyomlálás a ma esti programom. De egy kicsit még élvezem a nyári szünet első igazi napját :)



Család:
Sok minden történt. Kezdem magammal, bár tudom, nem így illik, de kit érdekel! Alig várom, hogy elmondhassam/leírhassam! Szeptemberben elkezdtem keresgélni a neten egy tanári továbbképzésnek. Olyat szerettem volna, ahol pár új dolgot megtanulhatok fizikából. Az anyasági alatt a tudásom jócskán megkopott, és ez nagyon zavart. Nem éreztem magabiztosnak magam az órák közben. Nem volt sikerélményem. Elég gyorsan rátaláltam arra amit ténylegesen kerestem. A kurzus címe: Korszerű tartalom és módszerek a fizika XXI. századi tanításában. Ez egy négy félévből álló kurzus az ELTE-n. Havonta egy szombat, ilyenkor 4 komoly előadásunk van. A félév végén pedig vizsgák. Közben kiderül, hogy vizsgázni kétféleképpen lehet. Ha csak a kurzus elvégzéséről szeretnénk tanúsítványt (ezáltal krediteket), akkor elég beadandót készíteni. Ha viszont az ember doktori képzésben vesz részt, rendes vizsgákon kell teljesítenie. Tegnap fejeztem be a második félév vizsgáit, és egyúttal sikeres felvételi beszélgetést is abszolváltam, így hivatalosan is PhD hallgató lettem. Nagy dolog ez számomra, a gimis koromban kitűzött céljaim közül ez volt az egyetlen, ami úgy nézett ki, nem fog megvalósulni. Most esélyt kaptam rá! :)  Bevallom, nem könnyű! Rengeteg lemondással jár, át kell értékelnem a prioritásokat, de a sikeres vizsgák erőt adnak. Jó újra suliba járni, ráadásul arra az egyetemre, amitől annyi mindent kaptam (és most nem a tárgyi tudásra gondolok). Egy kicsit újra büszke vagyok magamra!

Szilárd szokás szerint sokat dolgozik, de a tegnap mindkettőnknek nagy nap volt. Nekem a felvételi/vizsgák miatt, neki pedig egy régi vágya teljesült. Elkészült az első tetoválása. Liverbird, mi más? A gyerekek nőnek, egyre okosabbak, szebbek! Nem bírok betelni velük. Sokszor lelkiismeret fulldalásom van amiatt, hogy a tanulásra tőlük veszem el az időt. Ilyenkor persze a nagyszülőkkel vannak, ami szintén fontos számukra. Tudom, hogy kell ilyen időtöltés is, mégis sokszor mardos a lelkiismeret. Azzal nyugtatom magam, hogy ezzel példát mutatok nekik, hogy sosem késő nagy dolgokba belefogni, és sok dolog csak akarat kérdése.
Végül, ami még az utolsó bejegyzés óta eltelt időhöz tartozik, a második családom, akikkel rengeteg időt töltök, az osztályom. Imádom, hogy őket kaptam, hogy önmagam tudok lenni a társaságukban, hogy olyanok, amilyenek. mindenki egyéniség! (és ezt nem csak azért írom, mert hosszas kutatás után megtaláltak a blogot! :) )
A piros nadrágos vagyok én! :)

Egyelőre ennyi!

2018. február 15., csütörtök

MEGTALÁLTAD! :)

2017. október 26., csütörtök

Dolgozós augusztus

Tavasszal írtunk egy listát az ez évi teendőrkől. Úgy egyeztünk meg, egész tavasszal és nyáron az udvarra fogunk koncentrálni. Ősszel is folytatjuk amíg az idő engedi. A lista kb. olyan hosszú volt, hogy nincs annyi hétvége az évben ahány elvégzendő dolgot összeírtunk. Eléggé szkeptikusak voltunk a sikerrel kapcsolatban. Pár hete azonban jó érzéssel töltött el, amikor újra át olvastam a listát. Akkor döbbentem rá, hogy a nehezebb, legnagyobb munkákat már elvégeztünk. Augusztus közepén hozattunk egy konténert, amibe bármit lehet dobálni. Suttyomban sikerült majdnem az egész házat átválogatnom, és az udvarról is egy csomó felesleges dolog tűnt el. Pl. az előző lakók rozsdás szatelit antennája, ami a csodával határos módon minden eddigi lomtalanítást túlélt. 

Az egyik legnagyobb dolog az volt, hogy végre összenyitottuk a két telket így nem kell az utcáról kerülnöm, ha a kertből zöldséget szeretnék. Kinyílt a tér, óriási lett az udvar, főleg ha a fűnyírásra gondolok. 

A szomszéd telek előtti árkot feltöltöttük a kerítés törmelékéből. Erre még szeretnénk vágott követ hozatni, és egy parkoló részt kialakítani, ha jön hozzánk valaki, akkor nyugodtan tudjon leállni. A télen a barátnőm és a nővérem is úgy megsüllyedt a felázott füves részen, hogy úgy kellett őket kihúzatni. Igaz, hogy jó buli volt, de utána a barátnőm autóját külső-belső teljes tisztításra kellett vinni, mert kb. fél cm vastag sárréteg volt az anyósülésen...

Mivel utolsó ház vagyunk elég sok a (kisebb-nagyobb) rágcsáló az udvaron, és hátul a szántóföld és telek határában. Főleg így az ősz kapujában. Tudom, hogy ezzel együtt jár a falusi élet, anyuék is a falu szélén laknak, de már kezdett elharapózni a dolog. Az utóbbi években minden ősszel fogtunk egeret a házban (idén is már fogtunk egyet), és ez volt a kisebb gondunk.  A kutyák próbálták orvosolni a helyzetet, kisebb-nagyobb sikerrel. Drasztikusabb módszerhez kellett folyamodnunk. Bedobtunk pár füstbombát a járatokba, és legfőképp rendet kell raknunk az udvaron. Ez is már folyamatban, de még messze van az az állapot, amiről és nap mint nap álmodom. 
Tegnap viszont "megtaláltuk" a kisházat. Na jó, eddig is használtuk fűnyíró és egyéb eszközök tárolására, de jócskán benőtte a gaz, ami egyértelműen a mi hibánk! Egy idő után már úgy tűnt, nem lehet kordában tartani a gazt, és őszintén szólva, sz@rtunk rá. El sem tudtam képzelni, hogy fogjuk eltüntetni. Csak annyit mondok, hogy láncfűrész, csákány, és egyéb fél méteres "macseták" kellettek hozzá. De tegnap végül Szilárd győzött,és eltűnt a gaz!

Képekkel még tartozom, csak ki kell mentenem a régi mobilomból...

2017. augusztus 1., kedd

Nyár... Lassan vége :)

Nincs nekem semmi bajom a nyárral, de a legjobb benne az, amikor már hűvösek a reggelek és az esték! Máig nem bírom felfogni, miért van rám inspiráló hatással az ősz közeledte. Szeretem a nyarat, nem arról van szó, csak a döglesztő melegeket elég rosszul viselem, bár szerencsére a ház eddig nem melegedett fel, így mindig volt hova behúzódni, ha már elviselhetetlen volt. A mai kis eső már írásra is késztetett :) Ha az ablakon kinézek, a ház előtti gesztenyefa levelei már sugallják a nyirkos, ködös hajnalok közelségét. Bár Szilárd azt mondja, hülye vagyok, csak beteg a fa... Lehet igaza van, de már megfigyeltem, hogy a gesztenyefák leveli barnulnak először. Nem csak a mi házunk előtt, hanem a bősi parkban is látni már. Idén a csillagásztábor is hamarabb van egy-két héttel a megszokottnál, lehet azért is jött ilyen gyorsan az ősz feeling. Minden évben, amikor augusztus közepén vége volt a tábornak, tudtam, hogy vége a nyárnak is. Sulis koromban ez kiborított :D Kicsit most is, mert úgy néz ki, szeptembertől osztályfőnök leszek.
Winter Autumn is coming!

Na de, még vissza térve a nyárhoz! Talán részletesen még nem is említettem, hogy idén először (úgy igaziból) van zöldséges kertünk!!! Ennek most júliusban érezni igazán a hasznát. Annyi paradicsomunk és paprikánk van, hogy már rég nem kell vásárolnunk, sőt már főztem is be lecsót télire. A cukkínikről meg már ne is beszéljünk! Heti szinten veszek le 8-10 darab, másfél literes palack nagyságú gyönyörűséget. 

Imádom a cukkínit! Szerencsére Szilárd is. Rozi megeszi, ha más nincs, de Szilinél esélytelen. Egész múlt héten töltött cukkínit ettünk. De sütöttem már pihe-puha cukkínis mákos piskótát is (Majd leírom a receptet.) A lecsóba is teszek cukkínit, egyébként nagyon finom vele! Ezen kívül több zacskó borsót is eltettem már a mélyhűtőbe, ültettünk répát, krumplit, hagymát, a káposztából már készült káposztás tészta (gyerekeknek is ízlett), karalábét, sütőtököt (hát, hogy a viharba ne ültettünk volna sütőtököt) Talán mindent fel sem soroltam. A lényeg, hogy már tudok úgy teljes menüt főzni, hogy csak ki kell mennem a kertbe. Garantáltan bio, egyetlen egyszer sem permeteztünk. Párszor meggyomláltuk, két-három naponta megöntöztük (ja, már kutat is fúrattunk :-) Azért haladunk, lassan, de biztosan)



Teljes erőbedobással tervezzük a gyerekkori barátnőm lánybúcsúját. tegnap volt egy stratégiai megbeszélés, amiről részleteket nem árulhatok el, de kezdek örülni, hogy nekem nem volt lánybúcsúm :-)

Az idei nyaralások is már lezajlottak. Most voltunk először a gyerekekkel kirándulni. A biziotszás napján rögtön indultunk Visegrádra, a tombolán nyert wellness hétvégére. Igazából még két család csatlakozott hozzánk innét az utcából, akikkel gyakorlatilag napi szinten összejárunk, tehát a gyerekek is jól össze szoktak már. Hat felnőtt, hat gyerek… Nagy volt az „ujjongás” a pincérek részéről, mikor reggelizni, vagy épp vacsorázni mentünk. Színt vittünk a hotel életébe, az biztos! :-)





Utána egy hetet itthon töltöttünk. Július közepén pedig Balatonra mentünk, csak a szűk kis család, négyen. Kevésbé volt pörgős, kicsit nyugisabb volt. Sajnos elég rossz időnk volt. Már ami a fürdést illeti. Szili nagyon élvezte a Balatont, ugrándozott benne, egyáltalán nem zavarta, hogy a szemébe megy a víz, itthon meg nyerít ha hajat mosunk. Rozi miatt annyira nem zavart, hogy alig lehetett fürödni, mert a kirándulás előtt egy héttel vettem észre, hogy össze nőtt egy részen a kisajak. Őszintén szólva eddig nem is nagyon figyeltem a dolgot, de a medencézések után kenegettük, akkor vettem észre, hogy valami nem oké. Aztán kaptunk krémet, amitől magától szétvált szerencsére. Nem vérzett, semmi probléma nem volt, hála az égnek, de azért féltem a víztől, nehogy valami probléma legyen utána. Kiránduláshoz viszont szuper időnk volt! Egy napot töltöttünk Siófokon. Vonattal mentünk, már az nagy élmény volt nekik. Felültünk az óriáskerékre is, Ebédeltünk egy amerikai étteremben, ami inkább nekem volt élmény 😛 






Egy másik nap Keszthelyre autóztunk el, ott egy állatparkban jártunk. Ez volt talán a legnagyobb élmény a gyerekeknek. Szili nálunk az „állatokkal suttogó” (bár ha elborul az agya, akkor egyáltalán nem suttog, de az biztos, hogy imádja az állatokat, legyen az bármilyen)    












Nagyjából így telt a nyári szünetünk első fele. Augusztusra nincs gazából programunk. Egyszer még tervezünk lemenni Balatonra, de csak egy napra pancsolni. És utolsó héten pedig már kezdődik a munka. Felzárkóztató napok az elsősöknek, matekból, szlovákból és magyarból. Tanterveket írunk, pakolunk… Próbáljuk kicsit csökkenteni a drasztikus átmenetet az alapiskolábóĺ a gimibe. Szegényeknek így is nagyon megterhelő az első félév, míg beleszoknak a tempóba. Kíváncsian várom!

2017. június 8., csütörtök

Helyzetjelentés



Elég húzós napok után vagyok. A közepén írtam egy szép hosszú blogbejegyzést, de sikeresen kitöröltem. Nincs energiám újra írni, így csak egy rövidített verzió következik.
Az utóbbi időben nagyon elkapott a „hogy csinálják mások“ érzés. Valahogy semmivel sem érkeztem. A házban mindig mintha bomba robbant volna. Azt sem tudtam mihez kapjak, mit főzzek vacsorára, mikor javítsam a dolgozatokat, mikor menjünk bicajozni, hogy kössem le a gyerekeket, mert otthon mindig „uncsi“. Sok a nyafogás, sok a sírás, és egyszerűen hallgatni is nehéz már, nemhogy mindenre megoldást találni. A kézimunkáról már rég lemondtam. Már lassan igényt sem érzek rá. Na, jó ez így nem igaz, de ha az eszembe jut, akkor rögtön elhessegetem még a gondolatát is. Mostanában blogot is keveset olvasok. Részben azért, mert valahogy mindig olyan posztokkal futok szembe, hogy x gyerek mellett is lehet mindenfélét csinálni, csak időt kell szakítani rá. Hát nálam ez egyáltalán nem így van. Ilyen posztok után mindig szaranyának érzem magam. (bár mostanában mindennapossá válik már ez az érzés) Nagyon nehéz gyerekek, háztartás, udvar, kert, munka mellett bármi másra időt szakítani. Nem is értem, miért sugallják mások, hogy az könnyű. Az utóbbi időben csak úgy tudok érkezni a dolgaimmal, hogy 4:30-kor kelek. Így mire mindenki felébred, addigra már kijavítom a dolgozatokat, vagy elmosogatok, rendbe dobom a házat. Egyelőre még csak 3 nap csináltam ezt zsinórban, de nem olyan rossz. Jó érzéssel indultam munkába, és mire haza megyek, akkor is viszonylag normális körülmények várnak. Eddig kb. utat kellett vágnom, hogy eljussak a konyháig. 

Azért vannak jobb napok is, szerencsére. Ha nem lennének, nem is tudom, hogy bírnám. Történtek jó dolgok, amitől jobban érzem magam. Voltunk a Tropikáriumban Budapesten a gyerekekkel. Szuper volt. Nagy élmény volt számukra is. Utána, a lefekvéseknél minden este arról beszéltünk, hogy mit láttak ott. Milyen emlékeik vannak. Rozinak pedig lett egy már szállóigévé vált mondata „Anya, képzeld el, amikor mentünk Ba-la-to-nos-ra (ezt elhúzva, lassan, odafigyelve mondja), akkor láttam egy vízlágyítót!” Ehhez azért tartozok egy magyarázattal. Amikor Vámosszabadinál átmegyünk a határon, az út mentén van egy rozsdás kicsi tengeralattjáró, ráadásul nem is Balatonra mentünk, de számukra a Balaton jelenti a kirándulást. Szóval, ha kirándulni megyünk, akkor Balatonra megyünk :)

A másik számomra pozitív dolog, hogy végre egyik napról a másikra Rozi leszokott a dudóról (cumi). Félig-meddig kényszer volt, mert kipattogott a szája körül a bőre, és ráfogtuk a dudlira. Első este volt egy kis nyafogás, sírás, de azóta szerencsére semmi. Pedig tartottam tőle, hogy mi lesz, és gyűjtöttem az erőt arra is, hogy kitartó legyek a nyafogások ellenére. Azóta Fujó, az alvókája is mostoha sorsra jutott. Azóta már az sem kell neki. De így már teljes mértékben megérett az ovira, szeptembertől mehet is :)



Tegnap a gimiben természettudományi nap volt. Naptávcsöveztünk, felfújható planetáriumban vetítést tartottunk, voltak kémiai kísérletek, és egy előadás a végén, ami számomra a legkedvesebb, legüdítőbb volt. Egy ismerősöm jött az ELTE-ről anyagfizikával kapcsolatok előadást tartani. A nanotechnológiáról volt szó. Rengeteg új dolgot megtudtam, nagyon érdekes volt. Tanultam egy ideig anyagfizikát, de valahogy sosem tűnt ilyen érdekesnek, mint most. Bemutató is volt. Ultrahanggal megtisztítottunk egy 5 centest, ugyanazzal az eljárással, amivel a fogköveket szedik le, és aerosil segítségével vízmolekulákat is sikerült bepaníroznunk. Azaz szárazvizet állítottunk elő. Hihetetlen, váratlan érzés, amikor az ember bele nyúl a száraz vízbe. Abszolút nem ilyen érzésre számítottam. Ajándékba meg is kaptuk az előállított mennyiséget, így most már a további évfolyamok is kipróbálhatják, kísérletezhetünk vele.  


Egy kis magyarázat a képhez. A csészében víz van, az aljában pedig egy 5 centes. Oldalról megvilágítjuk egy lézerrel. Normális esetben nem lehet látni a lézer sugarat, viszont mi előtte egy utlrahangos kezelésnek vetettük alá, ami által az 5 centest letisztítottuk, és mindemellett a vízben pici légbuborékok keletkeztek, mert az ultrahang megrezegtette a vizmolekulákat, megnőtt a sebességük -> lecsökkent a nyomás (Bernoulli-törvénye)->szobahőmérsékleten forrni kezdett a víz. Ezek a ici-pici buborékok pedig láthatóvá tették a lézert (az egy külön fizika óra, hogy hogyan :) )

Nem teljesen ide tartozik, de azért leírom, hogy egy-két nappal a természettudományi nap után a kémiateremben is történt egy rohadtnagy kisebb robbanás (túl jól sikerült egy kísérlet) Szóval zajlik az élet a gimiben, ami jó. Legalábbis diákszemmel nézve. Tanárszemmel azért szerencsénk volt, hogy megúsztuk sérülések nélkül, de mindenképpen emlékezetes volt a diákok számára és ez a fontos. 

Végül is a "nem is olyan hosszú" bejegyzésből a nagyon hosszú lett, de már megint kb. 2 hete írom. Őrület! A bejegyzés eleje óta azért sok minden változott. Sokkal jobbak mostanában a hétköznapok. Viszonylag jól tudom tartani a rendet, és kicsit elkezdtem újra zónázni (mármint a takarító zónára gondolok, de a tornázós zóna is igaz lenne szerda esténként). Eddig két zónán vagyok túl, a nappalin és épp ezen a héten van a hálószoba. Látható eredménye van, és úgy döntöttem, hogy nem izgatom magam nagyon a dolgon, ha csak pár cucctól szabadulok meg a lomtalanítás során, már akkor is több, mintha nem csinálnám. 

A listánk a hétvégi teendőkről olyan hosszú, hogy nincs annyi hétvége, pedig már annyira vágyom arra az állapotra, mikor már csak a fűnyírásra és a gyomlálásra kell fokuszálni. Sajnos még nagyon messze vagyunk tőle. Idén mindenképpen szeretném megcsinálni a hátsó teraszt, gyűjtöttem is már ötleteket a pinteresten, de már nem ígérek posztot ezzel kapcsolatban :)

Ja, így a végére még annyi, hogy a hétvégén sikerült kb fél órát hímeznem, aminek nagyonnagyonnagyon örültem!