Annak ellenére, hogy mostanában picit hanyagoltam a posztolást, még történtek dolgok, nem is kevés! Az egyik, hogy a mai nappal beléptem a kilencedik hónapba, tehát márcsak nagyaból négy és fél hét, és itt a bébi. Már várom, de azért az egyre gyakoribb rosszulléteim megrémisztenek... Majd meglátjuk, mindenesetre tegnap bepakoltam a táskába. Igaz, hogy már régóta össze voltak készítve a cuccok, de csak be voltak hányva a szekrény alljába.
A múlt héten Szilárd megint szabadságolt, így megint egy csomó mindent megcsináltunk a házon. Kifestettük a fürdőszobát, WC-t, felszereltük a szekrényeket, zuhanyozó falat, és az ablakra is varrtam függönyt, így teljesen más lett, mint azelőtt... Kicsempéztük a leendő éléskamrát és a garázst is. Márcsak ki kell festeni, és végre pakolhatom a berfőtteket, így remélem el fogok férni a konyhában.
Apropó, konyha! Múlt héten túrót főztem. Az a hír járta, hogy a mostani üzleti tejekből nem lehet semmit sem csinálni, mert nem savanyodik meg, hanem inkább megkeseredik. Találtunk egy extra finom tejet, 3,5%-os. Az utóbbi időben viszont bosszantó volt, hogy még a lejárat előtt furcsa szagot kezdett árasztani. Mindig félre tettük, hogy majd jó lesz a kutyáknak (mert a mi kutyáink imádják a tejet...), de azért ennyit ők sem ihatnak meg... Kitaláltuk, hogy csináljunk túrót! Úgyhogy fogtunk egy nagy edényt, bele öntöttünk 3 liter tejet, letakartam konyharuhával és vártunk... Két nap múlva így nézett ki:
Mellesleg a képen látni a vadi új gyönyörű fa ablakpárkányunkat :).
Vártunk 3 teljes napot, ekkorra már kellemesen megkeményedett a teteje, az alján pedig sárgás színű lötty keletkezett, ez az író. Már ekkor is, finom túró illata volt. Ezután elkezdtem lassú tűzön hevíteni, 3 órán keresztül.
Minél többet kevergetjük, annál krémesebb lesz, én csak néha-néha megkevertem, így a klasszikus túró formája lett (bár nem tudom, milyen a nem klasszikus túró...) :)
Amikor úgy gondoltam, hogy már jó lesz, fogtam az egészet és átszűrtem a konyharuhán. Íme:
Elég sok sikerült belőle. Este mazsolás túrós palacsinta volt a menü, természetesen gluténmentes lisztből (Szilárd lisztérzékeny).
