Karácsony előtt jött el a pillanat, hogy azt mondhattam, végre elkészült a konyha! Meg sem tudom mondani, mióta vártam rá. Talán már az első pillanattól, amikor a házba költöztünk, de voltak ennél sokkal sürgősebb, megoldásra váró problémák. Sokáig nem okozott kényelmetlenséget. Elfértünk, bár igazán sosem tetszett, meg eléggé le is volt élve. De a házvétel után egyáltalán nem voltunk olyan anyagi helyzetben, hogy még a konyhát is felújítsuk. Várakoztunk, gyűltek az ötletek, nőtt a vágy egy nagyobbra, szebbre. Közben megszületett a Szili és a Rozi is, úgyhogy tényleg, igazán kinőttük.
Gyűjtögettük a pénzt, persze közben ezer más dologra is kellett, mindig a konyhát toltuk odébb, hiszen használható volt. Aztán múlt tavasszal végre bele vágtunk. Volt idő, mikor kezdtem bánni, mert rettentő nagy rombolással járt, alig volt használható a házunk nyáron. Még jó, hogy medencézhettünk kint, bár a döglesztő melegben se kint, se bent nem volt jó. Vissza tekintve már teljesen megérte. Mármint túl éltük, és most cserébe olyan konyha-nappali terünk van, ahol igazán jól, otthonosan érezzük magunkat. Totál megérte! 😃
Szóval ilyenné alakult a konyhánk. Az elrendezésen rengeteget rágódtunk. Szerettünk volna konyha szigetet, de a legfőbb prioritás az volt, hogy legyen egy nagy étkező asztalunk, amit körbe lehet ülni. Rajzolgattunk, IKEA tervezőt csukott szemmel is tudom már használni. Így élesben a használat után azt mondom, megérte jól átgondolni, mert lényegesen nagyobb helyünk lett, végre lett mosogatógép, amiért én minden nap hálát adok, de ami a legjobban tetszik benne, az a hangulata. Most már tényleg otthonos lett!
Július 6-án kezdtük, és karácsony előtt egy héttel lett kész az utolsó polcocskánk. (Persze azért már előtte is használható volt)
Jöhetnek a következő tervek!
