Börzézünk

A varrással kapcsolatban már régen írtam. Oka van! Mostanában nem nagyon varrtam, mert tavasz vége felé olyan sok rendelésem volt, hogy nem bírtam vele. Minden este az altatás után leültem, és éjfélig varrtam. Szilárddal a kommunikációnk kb a nullával volt egyenlő. Egy idő után nagyon nem tetszett már ez a helyzet. Úgy döntöttem, nem èr ennyit. Úgyhogy annyiban változott a dolog, hogy már csak a börzékre varrok, előtte rászánok pár napot, amikor az anyuék vigyáznak a gyerekekre, én pedig varrok ezerrel. Az előző börzét egèsz sikeresnek éreztem. Remélem a mai sem lesz roszabb! :-)

Ősz? Ősz!!!

Imádom az augusztus végi reggeleket/napokat. A tegnapi kiadós zivatar utáni napsütésben kimondottan jó volt sétalni pár kilométert a barátnőmmel és gumicsizmás gyerekeinkkel :-) A nehéz párás levegőtől pedig igazán elfáradtunk. Hazafelé még megálltunk a kötelező vadászgörény simogatáson, ami már lassan a napirendünkhöz tartozik, mivel minden nap 7-fél8 felé a mi házunkkal szemben a Csiliz partján pihen meg kb fél órát. Persze gazdástul, pórázon. Órát lehet hozzájuk igazítani, és egyértelműen hangról megismeri a gyerekeinket :-) Szerencsére nem megrémül hanem felugrik és odajön hozzánk.

Szóval olyan fáradtan értünk haza, hogy fürdés, vacsi, 2db Bogyó és Babóca olvasás után aludtak is a gyerekek mint a bunda. Még filmet is tudtunk nézni utána, pedig az utóbbi napokban erre esély sem volt. 

Ma reggel pedig jó masszív ködös szántóföldre bámulva ittam a reggeli kávét, míg a gyerekek próbáltak észhez térni. Egész konkrétan a Rozi visszaaludt a kanapén, Szili pedig zombiként nézte a Verdák 1-et, kb huszadszor. Szilárd még aludt. Az igazi hangulathoz azért még hiányzott a füst és gané szag :-) . Nem baj, így is élveztem! 

A kép nálunk már aktuális, a ház előtti gesztenyefa már szinte teljesen elbarnult, es hullatja a leveleit. Bár nálunk nem ilyen stilusos a levél szedés :-)

Lassan jön az ovi is, kezdődik a munka. Jövö héten kezdek újra munkába állni 4 évnyi anyasági után. Hülye érzés! Egész eddig azért imátkoztam, hogy kicsit szakadhassak ki itthonról, mert már megőrülök. Most, hogy ilyen közel a tanévkezdés, kicsit sajnálom, hogy már nem leszek itthon ennyit a gyerekekkel. Azért jó volt ez az anyasági, így visszagondolva. Még jó, hogy csak heti 2 napot fogok dolgozni az első tanévben, mert ha rögtön full óraszámban tanítanék, nem is tudom mi lenne,el sem tudom kèpzelni. Node, a lényeg, hogy most 12 órám lesz egy héten, és az bőven elég lesz. Azokon a napokon Rozi anyunál, Szili oviban lesz. 

Az ovit egyáltalán nem várja a Szili, pedig a végén már egészen megszerette, de most, hogy már tudja,hogy ott kell aludni, sírva ébred éjjelente, és kérdi, hogy reggel kell-e oviba menni. Aztán megbeszéltük, hogy nem kell aludnia, csak pihenjen egy kicsit. Ebbe bele ment, de szerintem tuti aludni fog mint a bunda minden nap. Azt is mondtam neki, bár nem tudom jól tettem-e, hogy majd néha tartunk csaló napot, amikor már délben elmegyek érte. Meglátjuk hogy fogja bírni, de egyelőre nem vagyok felkészülve lelkileg a reggeli cirkuszokra. Félek tőle. Meglátjuk mi lesz. 

Ja, és majd elfelejtettem, Szili le tudja irni a nevét!

Én a diétámmal most nagyon nehezen bírok. Megtorpant a fogyásom. Jelenleg -10k határában toporgok, és már fogytán a türelmem. Kb 2 hete nem bír megmozdulni, én pedig már egyre többet csalok, egyre kevésbé tudok parancsolni magamnak. A megálmodott végcél 5kg-re van tőlem. Most kellene még belehúzni, és nagyon boldog lennèk. Bárcsak ne létezne az a hülye pomber maci!

A Rozink olyan helyesen elkezdett beszélni, hogy csak kapkodom a fejem az utobbi napokban. Most megint beindult. Gyakorlatilag már bármit elismétel utánunk, csak a szavak még nem épültek be az aktív szokincsèbe, így önállóan mèg nem használja őket, de szerintem hetek kérdése.

Ma van a hatodik házassági évfordulónk, mozizni készülünk. Annyi jót hallottam már a Rossz anyák c. filmről, hogy kívàncsi lettem. Jól fog jönni egy könnyed nevetős film. Ugyanis észre vettük, hogy mióta suttyomban nèha újra eszek cukrosat, azóta visszajött a letargia és a fejfàjasok, pedig sosem voltam fejfájós. Èrdekes mennyire befolyásolja az ember szervezetét a rossz ètkezès.

Na mostmár be is fejezem, mert még szombaton kezdtem a posztot, tegnap már moziban is voltunk, szóval lassan aktualitását veszti :-)
Azért meg egy hangulat kép, ami a mai napra tökéletes:

Ovi festèse kèsz!

Igazából még múlt héten elkészültünk vele. Szerintünk jól sikerült, illetve az iskola igazgazójának is annyira tetszik, hogy a napközibe és az első és második osztályba is szeretnének festetni. Erre már csak szeptemberben kerül sor, mert először ki kell festeni a falakat. Több esténk rá ment, de mi is és a gyerekek is élvezték. Mutatom is milyen lett a végeredmény:

Kiscsoport:

 Érkező rész: (ezt már nem akartuk túldekoralni, mert a játszó teremmel együtt már túlzás lett volna)

A két ajtó közé felfestettük, hogy hogy is kellene megteríteni, hátha könyebben megjegyzik :-) 

 Folyosó:

Az öltöző szekrényei most augusztusban lesznek lecserélve.

Nagycsoport (ez mar kicsit oktatóbb jellegű):

Idén tervezzük meg lecserélni a függönyöket az egész oviban és iskolában, csak pénz kellene hozzà, de már van is ötletünk, hogy hogy is szerezzünk, de ez egy másik poszt lesz majd. Addigis most augusztusban kicserélik az öltöző szekrényeket, a nagycsoportban új törülközőtartók lesznek. Az ovi már egész elviselhető állapotban van, de az iskola siralmas. Kezdeni kell azzal is valamit. 

Glutén- és cukormentes sajttorta

A hètvégén kemencés sütögetés volt anyuèknál. Gondoltam hozzájárulok valamivel amit mindenki ehet a családban. A tèsztáját a paleo almáspite tésztája szerint csináltam. Ugye a klasszikus sajttorta "tésztája" az összetört keksz és vaj keveréke. Volt is itthon gluténmentes kekszem, de cukros volt, a cukormentes meg gluténos....Muszáj volt kitalálnom valamit. Írom is a receptet:

Tészta:
300g dióféle (én 200g diót + 100g mandulát használtam, de legközelebb több mandulát teszek bele)
60g kókuszolaj (nyugodtan lehet helyettesíteni olvasztott vajjal, ha szabad)
1tk szódabikarbóna
3db tojás
Édesítő ízlés szerint (én eritritet használtam, de kóstolgattam, nem mértem)

Ezt összegyúrtam és belenyomkodtam egy nagy kiolajozott, kókuszlisztezett tortaforma alljába, és fel az oldalara is, majd betettem a hűtőbe míg elkészült a töltelék. Azért azt megjegyzem, hogy legközelebb csak 3/4 adag tésztát fogok készíteni, mert majdnem vastag volt a tészta.


Töltelék:
400g mascarpone
180g eritrit (legközelebb csak 150g-t teszek bele)
vanília aroma
4db tojás
3lk zsírtalanított kókuszliszt (vigyázat, nem kókuszreszelék)
Kb 2 tk citromlé

Ezt a mixer legkisebb fordulatszámú fokozatán homogénné kevertem, majd beleöntöttem a tortaformába és 150 fokon légkeverésen 1 órát sütöttem. Ha esetleg nagyon barnulna a teteje, akkor alufóliát kell a tetejére tenni (nekem nem volt rá szükség).
Amikor megsült, hagytam kihülni, majd lelki erőt vettem magamon, és ahelyett, hogy vércse módjára nekiestem volna, egèsz ejszakára hűtöbe tettem. Másnap fagyasztott málnából (mert a kertit a gyerekekkel megettük) és eritritből szószt főztem. Szerintem egyébként nagyon feldobta! Próbáljátok ki, ha valami kevésbé hizlaló édességre vágytok! :-)

Felújított hintaszék

Már azt sem tudom hány évvel ezelőtt (kb 2) írtam egy posztot arról, hogy szeretnék felújítani egy hintaszéket a Szilinek. Mostmár a gyerekeknek közösen. Emlékszik mèg rá valaki? Itt feleleveníthetö:
http://holle2.blogspot.sk/2014/03/hintaszek-projekt-1.html?m=0
Azóta pihent a tèma. A nyár elején viszon a hintapad felújításába kezdtünk, de ez egy másik történet. Viszont akkor úgy döntöttünk, hamár egyszer elkezdünk festeni, akkor legalább a hintaszék projekt is haladjon. Fehérre festettük a vázat, a fa kartámaszt előtte leszereltük. Azt le kell még csiszolni, és befesteni. Ma este pedig kiszabtam rá a huzatot. Egész pofás lett. Mutatom is :-)

Jó sáros lett tőle a szőnyeg...

Ovi festése #1 - szobadekorálási ötlet merészebbeknek

Már zavasszal tervezgettük, hogy kicsit kidekoraljuk az ovisok osztálytermeit, hogy barátságosabb legyen. Tegnap neki is fogtunk a kiscsoport termének. Egy erdőt festünk a falra állatokkal. Szándékosan nem akartunk mesefigurákat, már így is minden csapból az folyik és őszintén szólva egyre idegesítőbb. Szóval kerestünk helyes állatfigurákat a neten, az egyik óvónő beszerezte a szükséges akril festékeket. Projektorral kivetítettük a falra.

Épp a mosómedvét helyeztük rá a fatörzsre.

 Helyezgettünk, nagyítottunk, kicsinyítettük a képeket, hogy a helynek megfelelő legyen. Amikor úgy gondoltuk az állatok mérete és helye is megfelelő, felrajzoltuk őket grafit ceruzával. Rajzoltunk hátteret, tavat, és szilinek megígértem, hogy ma festek neki a falra egy szivárványt :-) . Egyébként estére már a gyerekek is ott voltak, kipakolták az összes játékot, nagyon élvezték! Ma délutánra is ez a program, hiszen még messze vagyunk a végétől.

A mókusokat én festettem :-)

Egyébként elkövettünk egy szarvashibát. A hátteret a végère hagytuk. Ez szerintem elég nagy baj, nezéz lesz szépen megcsinálni, bár a többiek annyira nem aggodnak. Mutatom az első este eredményét.

És ilyen lett az első nap után, de az egész bele sem fèrt a fényképező látóterébe.

Képek, amiket muszáj megmutatnom

Van pár kép a telefonomban, amit nem szeretnék, hogy elvesszen a süllyesztőben. Vagy egy fontos eseményt örökítenek meg, vagy csak azért mert nagyon jó pillanatot kaptunk el rajta:

Szürkemarha lesen a gellei (másod)unokatesóknál

Ritka pillanat, apa altat :-)

Rozi első csónakázása

Dodzsem

Kerti parti, szalonna sütés

Ovis fellépés (Szili a kockás inges katicabogár)

Legjobb barátjával, Lucával

Rozi, Szili, Luca

Óriásdömper

Ubooooooorka :-D
(Papával, ráadásul az én gyerekkori ruhámban, ami előtte a két nővéremé és egy unokatesómé volt. Majdnem 40 éves az a ruha...)

Tyukocsa

Paleo almáspite (candida diétába is illeszthető)

Ezzel a recepttel már régóta szemezgettem, de most jött el a tökéletes időpont az elkészítésére. A szerencse az, hogy nem kell hozzá semmi különös liszt vagy hozzávaló, csak olyan dolgok, amik bármelyik háziasszony konyhájában megtalálhatók. Kaptam is egy táska potyogás nyári almát.

Az eredeti recept itt található.

Igazából nem is változtattam rajta, csak annyi, hogy édesítőként eritritet használtam, a diófèléhez én kb 200g diót és 100g mandulát daráltam. Jó, az utifűmaghéj nincs ott minden konyhában, nekem is csak a gluténmentes ételek miatt épült be a spajzomba, de az nyugodtan elhagyható. Esetleg az alma levét kicsit ki lehet facsarni. Ha kókuszolaj sincs otthon, helyettesithető vajjal (csak akkor már nem paleo, azthiszem)
A tésztát én vizes kézzel nyomkodtam szét a tortaformában, nem volt egyszerű, de roszabbra számítottam :-)
Az íze isteni, a gyerekeim jó nagy éket megettek, aminek örültem, mert nem nagyon vannak oda a házi sütikért, pedig szívesen csinálnék többször is, főleg ha ilyen egészséges és finom.
Próbáljátok ki!

A nagy lépések hónapja

A június minden tekintetben jelentős volt kiscsaládunk életében. Sokminden törtènt, de azért gyökeres változásokat nem hozott, szerencsére!

Előszöris kezdjük a gyerekekkel:

Szili: Megtanult pótkerék nèlkül biciklizni. Úgy igazán! Eddig is próbálkozott, ment is neki szuperül, de nekünk nem volt pedálos bicónk, csak a futóbicikli. Szerintem egyébkènt ezért tanult meg olyan könnyen bicajozni. Egyensúlyérzéket már azon elsajátította. Aztán megörököltük a Szilárd keresztlányának (18éves) kisbicaját, amivel azóta is szeljük az utakat :-) Büszke vagyok Szilire, hogy 3,5 évesen ilyen ügyesen megtanult bicajozni. Egész konkrétan kb kétszer ment úgy hogy fogtam hátul az ülést, de már akkor is éreztem, hogy alig kell tartani. Harmadik alkalommal meg felkapta a bicajt és már tekert is!
Mèg egy dolog, amit muszàj megemlítenem, hogy az év végi ballagó ünnepségen fellépett egy egész kultúrháznyi ember előtt a színpadon. Az óvónő mondta, hogy a lépcsőn felfelé picit megtorpant, de leküzdötte és vègig táncolta, szavalta a műsort. Persze nem egyedül, csoportosan. De olyan kis aranyos volt! Rozi kiabált a nézőtérről, hogy "Szili, Szili!" és mutogatott, én meg bőgtem, pedig nem is az én gyerekem ballagot :-D Mégiscsak végig szenvedtünk egy évet, sok betegséggel, sok hianyzással, sírással, nyafogással, de a végére megszokta, sőt szerintem megszerette az ovit!

Lángos evés. Mostanában nagyon éhes :-) Lassan dupla ebédpénzt kell fizetnünk az oviban. 

Tank rajzolás.

Rozi: A kicsi lányunk számomra máig felfoghatatlan módon gyakorlatilag önként leszokott a peliről alig több mint másfél évesen. Kb 2 hèt alatt jutottunk el az ordítva pelekázós korszaktól odáig, hogy napközben már abszolút nem volt pelije, hogy rendesen szól, nem kell tőle hatezerszer megkérdezni, hogy lesz-e valami. Mondjuk én amúgysem vagyok az állandó kérdezgetés híve, hagytam, hadd pisiljen be, akkor tanulja meg, mikor van az a pillanat amikor már nincs vissza út :-D aztán egyszercsak éjjel arra ébredtem, hogy a sötétben megszólalt egy hang: "kakapi" . Hát elmentünk a wc-re, mert kakapi lesz. Másnap este még nagy küzdelem árán ráerőszakoltam a pelenkát éjjelre, mert nem akartam elhinni, hogy éjjel felebredt rá, hogy pisilni kell. Azt hittem vèletlen volt. Aznap éjjel megismétlődött újra, így azóta éjjel is peli nélkül alszik, ami ebben a melegben nagyonis jól jött. Persze történnek balesetek, de szerencsére ritkán.

Ő is szereti az autókat.

Wc padlón fetrengős hiszti, mert nem érti neki miért nincs fütyije...

Szilárd: Két hét szabit töltött itthon velünk, aminek én nagyon örültem, igaz, hogy pihenni nem nagyon tudott, max lelkileg. Apuval ugyanis körbe betonozták a szomszéd telket, beállították a kerítés oszlopokat. Lassan már húzhatjuk a drótot, dönthetjük a falat, és a kèt különálló 6 áras telekből lesz egy szép nagy 12 áras, ahol már jut hely a zöldséges kertnek is. Egyébként szerinten nagyon jótt tett Szilardnak ez a két hét, bár lehet, ő nem így érzi :-)

Tuja ültetés

És végül én: Nálam is történtek változások. Utóbbi időben kicsit betegeskedtem, pedig már jó ideje húztam betegsèg nélkül. Kb 7 évig nem is voltam dokinal (csak mikor elrepedt a lábam), de ezen a tavaszon már többször is. Kiderült hogy candidám van, amit én a rettentő sok finomított szènhidrát fogyasztásomnak tudok be, valamint a 2 antibiotikum kurának. Szerencsére nem vészes a dolog, legalabbis a labor eredmenyek szerint. Diétáznom kell, ami nagyon durva diétát jelent. Gyakorlatilag kèptelenség betartani, de azért igyekszem. Ennek köszönhetően leadtam 6kg-t. Tudtam magamnak venni normális ruhákat, melltartót, ami már végre nem sportmelltartó, és nem utolsó sorban sokkal jobban érzem magam a bőrönben. Szerintem tisztult az arcbőröm, jobb tapintású lett a hajam, energikusabbnak érzem magam, és bízom benne, hogy a következő 5 hónapban, amíg még folytatom a diétát a maradék 6kg is lemegy, ami a terhességek során rám rakódott.

A mindennapokat egyèbkènt sok gyerek tárasaságában töltjük. Van itt patason két család akikkel össze járunk, mostmár egyre gyakrabban. Náluk is van 2-2 gyerek. Esténkènt beszélgetünk, borozgatunk (bàr èn ebből a diéta miatt kimaradok). Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen jó társaságba kerültünk. Új barátokat szereztünk, amire manapság egyre nehezebb rátalálni. Remélem a gyerekeink együtt fognak felnőni, és ők is jó barátok lesznek.

Egyik esti beszélgetős-borozó medence buli.

A "banda" a pozsonyi állatkertben.

Vespa love!

Most már kezdődhet a nyári szünet, kiélvezzük, mert röpke két hónap múlva jön az ősz, amit én már olyan nagyon várok, a sütőtökkel, almásfajéjas mindenfélével és a borús idővel együtt :-) De most mèg egy kicsit süssön a nap!

Urológusnál...

...várakozom. Mindenki azzal nyugtat, hogy oka volt annak, hogy a ciprusi út így elbaltázódott. Mostmár kezdek én is hinni benne. Vagyis úgy nézni a dologra, hogy egy felelősségteljes döntést kellett hoznom, amiért az élet majd valamikor egyszer kárpótol. Túl léptem rajta, nem bánkódom már tovább.
Szóval múlt hét csürörtökön a repülőtér helyett az orvoshoz mentem, ha már úgyis le volt szervezve a gyerekvigyázás. Rettenetesen fájt a hátam már napok óta. A masszázzsal sem enyhült. Az orvos azt mondta valószínüleg vesegyulladás. Kiszedtem egy doboz antibiotikumot, de semmi változás. Ma reggel úgy döntöttem vissza megyek. El is küldtek urológushoz, mert még mindig vér van a vizeletemben. Emlegettek homokot... hát nem tudom. Minden esetre vegig kell járnom,mert tegnap estétől enyhe vesegörcsöket is érzek. Pont a napokban kellett a sógoromat az éjjel közepén vesegörccsel kórházba vinni. Nem szeretnék úgy járni.
Így most lett elég idöm blogot írni :) . Vissza akarok térni hozzá gyakrabban. Hiányzik is és a gyerekeknek is írni szeretném, hátha egyszer elolvassák a rájuk vonatkozó részeket. Másrészt kezd az agyamra menni ez a sok varrás, de főleg a sok türelmetlen ember, akik mindent tegnapra akarnak. Be szeretném fejezni a macik hímzését, a ház csinosítását. Szóval úgy döntöttem ami még a listámon van, azt megvarrom, és utána már csak akkor varrok ha kedvem van alkotni, esetleg börzére viszek pár dolgot és kész. A határidőre alkotás megöli a kreativitást és az egész alkotás örömét. Legalábbis bennem.
Még egy dolog mára. Pár napja szemezgetek a 90 napos diétával. Ma elkezdtük a Szilarddal. Mindketten súlyfelesleggel küzdünk. Az enyém most kezd elharapózni igazán. A kilók szépen lassan, alattomosan felcsúsztak mióta abba hagytam a szoptatást. Előtte sem voltam nádszál vékony, de most meg igazán... Szoptatás alatt az ember megszokja, hogy eszik mindent, hisz az jó a gyereknek, meg amúgyis finom, meg most szabad nem? Csakhogy a szoptatás után is folytattam ezt az életvitelt aminek meg is van az eredménye. Kénytelen leszek újra menüt összeállítani a napoknak megfelelően, úgyhogy aki csatlakozna, bátran megteheti :-) A lényeg, hogy fehérje nappal kezdje. De amúgy egy csomó recept van a mindmegettén, én is onnét puskázok majd :-)

Szóval ez a helyzet.

Így nem mentem ciprusra

Előre szólok, a bejegyzés nyomdafestèket nemigazán tűrő kifejezéseket is tartalmazni fog.

Vissza sem tudom olvasni az előző bejegyzésem, mert a ciprusos rèsznèl elkap a bőgés. Ma reggel repültem volna. Minden kész volt, minden le volt szervezve, bőrönd bepakolva, repülőjegy kinyomtatva, csak ez a rohadék élet cseszett ki velem, de nagyon! Igaz, a ciprusi út meghiúsulására utaló jelek elég régre nyúlnak vissza. Úgy volt, hogy Szilárd vesz ki szabit, és ő lesz a gyerekekkel. Valaki persze mindig besegített volna neki. Anyósom jött volna a terveim szerint pár napra, de mielőtt még megkérdezhettem volna, kiderült, hogy pont a kirándulás ideje alatt operálják. Ezt mèg viszonylag könnyen le is nyeltem, hisz van más megoldás is. De amikor a Szilárd főnöke nem akarta alá írni a szabadságos papírt, az már k...vára kiakasztott. De ez viszonylag gyorsan megoldódott, végül alá írta, szerintem csak erőfitoktatás volt.
Múlt héten elkezdett fàjni a hátam, de olyan szinten, hogy mozodni alig bírtam. Gondoltam egy kis masszázs biztosan segít majd, hát nem. Vesegyulladásom van, de ez csak ma reggel derült ki, de ez nem akadályozott volna meg az utazásban. Viszont biztos ami biztos hét elején minkét gyerek benáthásodott. Szilit hètfőn nem is vittük oviba. Aztán keddre mintha át is ment volna rajta, de Rozi belázasodott. Gondoltam az egy héttel azelőtti bárányhimlő oltás miatt. Nem csináltam belőle ügyet, adtam a nurofent és kész. Tegnap este amikor már a zuhanyozáshoz készülődtem, beütött az a rohadék kib...szott kènköves mennykő. Szili úgy belázasodott gyakorlatilag egyikk percről a másikra, hogy a nurofen ellenére is 40°C közelire emelkedett a láza. Ekkor már sejtettem mi lesz ennek az egész történetnek a vége. Szilárd bemászott vele a kádba a zuhany alá. Én meg csak álltam, és fogalmam sem volt mit csináljak. Menjek? Ne menjek? Tehetetlennek, csalódottnak, szomorúnak éreztem magam. És az ordító, láztól égő gyerek rám nézett a zuhanyzó párás üvegén keresztül olyan kétségbeeséssel a szemében, hogy rögtön tudtam, maradok. Akármennyire is dühös voltam a helyzetre, az életre, Istemre, mindenre és mindenkire aki ezen a bolygón él és mozog, tudtam, hogy mást nem tehetek, anya vagyok! Most kell bizonyítanom a gyerekemnek, történjen akármi, rám számíthat (ezt is bőgve írom, pedig azt hittem már elapadtak a könnycsatornáim a mai rekord mennyiségű görcsös bőgésrohamaim után, egyszerűen most minden kijött ami eddig bent szépen lassan gyűlt). Lefeküdtünk aludni. Csak néztem a plafont, nem voltam álmos. Vegyes érzéseim voltak (akkor még nem bőgtem :-D ) Részben megnyugtató volt a tudat, nem kell itthagynom őket, másrészt elmondhatatlanul csalódott voltam, hogy nem jött össze a csajos ciprus. Az volt a legroszabb, amikor Szilárd elment Veriért, hogy kivigye a reptérre, én meg maradtam otthon a fecsegő csacsogó gyerekekkel, akiknek látszólag semmi bajuk nem volt már reggelre. Anya sem volt izgi, hisz itt volt köri és mama, akik terv szerint jöttek 6-ra, ahogy megbeszeltük. Csak én maradtam szarban, èn álltam ott egyedül, az a kétségbeesett gyerek nem nekem csacsogott. (Persze örülök, hogy ennyire szeretik a körit.) Èn meg csak bőgtem, mint a hülyegyerek (na ekkor indult meg a bőgéslavina).
Azért a történethez tartozik, hogy ma estére megint nagyon felment a Szili láza, fürdettük, és hatkor bekérte magát az ágyba, mert fáradt. Sejtem milyen éjszakánk lesz... Összességében úgy érzem jól döntöttem, de mindemellett életem egyik legroszabb napja a mai. Veri már cipruson. Holnap megy Diana, és tényleg, tényleg őszintén kívánom, hogy helyettem is érezzék jól magukat, és igyanak egy kávét egy tengerparti kávézóban! Egyszer bepótoljuk! T U T I !!!

Újra itt!

Az utóbbi időben mindig magyarázkodással kezdem a leveleimet, bocsánatkéressel,hogy nem írtam,nem jelentkeztem... itt is ez a helyzet, dehát ez a varrás dolog az összes szabadidőmet elveszi. Egyre jobban megy, egyre gyorsabban, rutinszerűen. Bár imádom a kihívásokat, ritkán örvendeztetnek meg vele. Általaban mindig ugyanolyan sapikat varrok, csak az anyag valtozik. Azért a gyerekeimnek mindig próbálok újat alkotni, így általaban azok a dolgok is bekerűlnek a repertoárba. Most is van egy rakás rendelésem, de épp a napokban úgy döntöttem, picit lassítok, mert májusban ovis ballagó tarisznyákat is kell varrnom, és annyira hiányzik már a blogolás és persze a macik hímzése. Mostmár jönnek a teraszon üldögélők, radler ivós esték, amikor a gyerekek már alszanak. Nem akarom kiagyni a varrás miatt. Persze azt is fogom csinalni,de csak mértékkel.

Annyi mindent kihagytam már a blogról. Kezdem is a gyerekekkel. Szili már december eleje óta nem jár oviba. Az idő nagy részében jól van, nem beteg, csak még január elején össze szedett egy baktériumot (campylobacter) és nem bír kiürülni a szervezetéből, pedig már antibiotikumot is szedett rá. Szóval tünete nincs, senki nem kapta el, de közösségbe így nem engedi a doki. Örülök egyébként, hogy így alakult mert ez az ovi dolog nekünk valahogy nem ment. Egyértelműen más most a hozzáállása, szerintem még korai volt neki ősszel. Azóta sokat eszesedett, és önállósodott. Bár még most is sokszor előfordul, hogy pl etetnem kell, a Rozi meg eszik maga, de szerencsére egyre ritkábban. Az is jó, hogy már kevésbé veszem a dolgokat tragikusan. Lazább vagyok velük.
Mindeközben Rozi igyazi illegő-billegő kisasszonnyá nőtt, szeret mindenféle ruhákat felpróbálni. Vannak egészen hajmeresztő ötletei, de én nem állok a kreativitás útjába, úgyhogy rendszeresen előfordul, hogy pizsamában, télikabáttal és gumicsizmával nézi reggel a mesét, míg issza a tejet :-) Kezd igazán hisztis lenni, de már tudom, hogy egy idő után majd átmegy, ahogy Szilinél is (legalábbis nagyon remélem :-) ) Egyébként nagyon helyesen elkezdett má beszélni is. Anya, apa, mama, papa, baba, kutya (katyának mondja), kaka, hattyú, Pici kutyánkat Pipinek hivja, Aishat pedig Ajkának :-) látványosan fejlődik nem csak beszéd téren.

Unokatesók, egyik kedvenc kèpem. 

Ami nagyon feldob, hogy végre megyek kirándulni, pihenni. Barátnőm cipruson él a családjával, hozzájuk megyek egy hétre egy másik gyerekkori baratnőmmel, április végén. Igazi csajos kirándulás lesz. Szándékosan szezonon kívül, hogy még ne legyen brutál meleg, de azért már nyári érzésünk legyen. Körbe bicajozzuk a környéket, vagy lehet még egy robogót is kipróbálok :-)
Kutyákat sétáltatunk a tengerparton (3 kutyájuk van), babázunk a fél éves kislányukkal, és nem utolsó sorban brutálisakat fogunk kajálni (a férj séf...) A gyerekkel pedig Szilárd lesz és a nővérem. Hihetetlenül várom már így lassan négy évi itthon töltött anyasági után. Már nevezhetjük akár egészségügyi kirándulásnak is :-D Mindemellett természetesen nagyon félek,mi lesz a gyerekekkel, mi lesz velem, nehogy valami baj történjen. Igyekszem ezen túl lépni, vagyis inkább hozzá szokni ehhez az érzéshez, és remélhetőleg mindenki túl éli majd maradandó testi és lelki serülés nélkül :-)

Ès ma ilyen szuper idő volt: