Házalakítás:
Nagyon sokat haladtunk a házzal. Vagyis inkább az udvaron. Még tavaly ősszel elkészült a járda, amit most a Szili előszeretettel használ biciklizésre, tatrázásra. Azért, hogy szabadon bicajozhasson kell a ház elé kerítés. Ez a legfontosabb, főleg az óta, hogy Szili fiú egyszer meglógott, míg a Rozit öltöztettem. Mikor megláttam, hogy tárva az ajtó, a gyerek meg sehol, lábon kihordtam egy infarktust, egész konkrétan zokniban az utcára rohanva. Szerencsére nem ment ki at útra (ami rettentő forgalmas), de ez volt az utolsó csepp a pohárban, tudtuk, az a legfontosabb, hogy a kerítés kész legyen. Most ott tartunk, hogy fel van falazva, a fém keretet múlt hét csütörtökön felszerelték, utána hétfőn jöttek a lecek, pácolás, lakkozás, és kész is. Így felsorolva még rohadt sok meló, de már legalább fel lehet sorolni :-) Valamelyik nap kiállt a Szili a ház elé és csípőre tett kézzel lazán csak annyitt mondott "Marha sok szarakodás van ezzel a kerítéssel!" Nem is tudom kitől hallotta ezt a szép kerek mondatot...
Gyerekek:
Hát itt aztán vannak változások. Részben a Rozi fél évesére tervezett poszt sem született meg, azt is itt pótolnám. Kezdem is ezzel. Idő közben Rozi ma 8 hónapos lett. Jelenleg nagyon szépen üldögél már, mást nem is nagyon akar, csak ülve játszani,ülve enni, ülve fürödni, bennem meg dübörög a belső hang, hogy nem kellene mást is? Persze van, mikor egész sokáig eljátszik hason fekve, de elég gyorsan bedurran az agya, mert nem tud még mászni, de láthatóan szeretne. Viszont, ha a kezemet a talpához teszem, hogy legyen min eltámasztania magát, képes átkúszni az egész szobán. A kezeit már nagyon szépen rakozsgatja, csak a lábat nem tudja jól használni. Szili mindig azon nevet, hogy úgy mászik, mint egy kukac vagy giliszta. Ezt a részt aktualizálnom kell, mert olyan gyorsan fejlődik a jány, hogy nem tudom olyan gyorsan írni a posztot. Szóval idő közben már elkezdett maga kúszni, és a kiságy korlátjába kapaszkodva már fel is állt egyedül.
Egyébként mind a mai napig nem bírom felfogni, hogy, hogy lehetnek nekem ilyen gyönyörű gyerekeim... Biztos elfogult vagyok, de ha rájuk nézek
mindig legtöbbször néha amikor nem csinálnak rosszat, elolvadok tőlük.
Vissza térve még a Rozihoz. Kb 2 hónapos kora óta átalussza az éjszakát. Panaszra okom nem lehet. Szilinél dettó ugyan így volt egészen fél éves koráig. Hát úgy tűnik az élet ismétli magát. Kb egy hete, szinte pontosan 4 órakor arra ébredek, hogy "valaki" kaparja a körmeivel a kiságy fejtámláját... Hát mit mondjak, nem valami kellemes erre ébredni. Aztán a mi Rozi babánk 1 órán keresztül ébren van és játszik a kiságyban. Tegnap már nem bírtam kivárni, hogy vissza aludjom, hát megszoptattam. Kivancsian várom, mi lesz. Ezen kívül még mindig nem panaszkodhatok az éjjeli alvásokra.
Ezt a reszt is ki kell egeszítenem az aktuális állással. Azóta töretlenül minden éjjel szoptatom, már vagy egy hónapja. Általában utána vissza alszik, de volt már olyan is, hogy 3 órán keresztül játszott a kiságyban, és mire vissza aludt, addigra kimenyt az álom a szememből. És az utóbbi időben már háromszor is szoptatom egy éjjel...
Nappal is hihetetlen keveset alszik a kisasszony. A napi 5x20 perc alvasról áttért a napi 3x20 percre. Ehhez persze még hozzà jön, hogy Szili semmit nem alszik napközben, szóval "buli" az élet, a házban pedig áll a bál. Mindig, örökké kupi van, agyamra megy. Mások hogy csinálják? De most komolyan!
Ma úgy sikerül felismerhetetlenül rendbe raknom a konyhát, hogy a gyerekekre a körijük vigyázott, én meg otthon nyomtam az ipart. Hirtelen annyi mindenbe bele kezdtem, hogy nem volt koncepciója a dolognak, de végülis egészen eredményes volt a dolog. Node térjünk vissza a Rozihoz. A múlt héten voltunk tanácsadóban a gyerekorvosnál, az új paraméterek: 72cm hosszú és 8870g pár nappal a 7 hónapos kora után. A jelenlegi menü, napi háromszor eszik kanalazós kaját, ezen kívül négyszer szoptatom (az éjjeliket csak egynek számolva) és non-stop kukorica kukacot (pufit, gancit) rág. A rengeteg tejem végre beállt arra a szitre, amit a Rozi kiszív. Nem tudom masok hogy csinaljak a szülés után pár héttel, de nekem kb fél évbe tellett, hogy úgy tudjak szoptatni, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egyébként nincs is ennél jobb, kényelmesebb dolog a világon, mostmár én is tudom. Igaz, már van három foga, de eddig még úgy igazán nem harapott meg, remélem nem is fog.
Szilinél is van nagy fejlemény! Önként
és dalolva lemondott a dudliról (cumiról). Sokat cseszegették miatta, bár még nem volt elkésve vele, de úgy látszik ahogy elérik szegény gyerekek a két éves kort, rögtön buzerálni kell a dudlival és a pelivel, még a vadidegennek is. Aztán mindenkire rászóltam, hogy hagyják már szerencsétlen gyereket, és láss csodát így is képes volt leszokni. Már kb 2 hónapja nincs egyáltalán, éjjelre sem.
A másik óriási lépés, hogy a pelirol is leszokott. 4 héttel ezelőtt gondoltam egyet és kivettem alóla a pelit. Persze a kisgatyóról hallani sem akart, úgyhogy az első nap nem is kapott. Második nap már rá tudtam beszélni. Minden nap volt valami fejlemény, mígnem hétfőn elkezdett magától szólni, és azóta is így van ez. Persze az első héten volt olyan, hogy 9-szer öltöztettem át. Este mar nem volt tiszta ruhája, amit ráadhatnék. Ja, és a poén az, hogy a kilencből négy lapított kaka volt...
Na, kb ez a helyzet. Ha kérdik hogy bírom, mindig azt mondom, hogy vannak jó és rossz napok, és mosolygok hozzá, de hogy egy barátnők anyukáját idézzem, "Két gyerekkel az első év k...va sz...r!" Sokszor osztom a véleményét, de azért már biztat a dolog,hogy az első évből már 8 hónapot túléltünk, aztán csak jobb lesz már!
