Ősz végi rendezkedés

Szóval, ahogy már írtam, a hétvégén nagyon sok mindent sikerült megcsinálnunk. Vasárnap este beszélgettünk is Szilárddal, hogy ő sem gondolta, hogy ennyi mindennel érkezünk. Persze hála a segítségnek, nélkülük nem ment volna! Szombaton reggel apu és Szilárd kimentek a ház elé bozótost "irtani". A mi házikónkban az (volt) a jó, hogy az útról nem is látszik (látszott), egy kis eldugott meghitt házikó. Mostanáig! Sajnos muszáj volt kicsit rendbe szedni elöl a kiserdőt, mert nagyon elharapózott a helyzet. Mármint a bokrok szinte sosem voltak megnyírva, az élősövény sem, ami elvileg arra szolgált, hogy leszigetelje a hangot, a port, és természetesen be sem láttak tőle. Viszont nem volt egy szép sövény, mert az előző tulajok mindig csak hagyták nőni kedve szerint. Persze aztán már Szilárd sem nagyon vágta, mert nem látta értelmét. Télen, amikor lepotyogtak a levelek, teljesen át lehetett rajta látni. Szóval úgy döntöttünk, hogy teljesen lenyírjuk. Kb térdig érő lett, a 2,5 m helyett. Szeretnénk megnöveszteni, de egy normálisan kezelhető magasságig, mert a kettőötvenest csak létráról lehetett nyírni, az meg nem egy leány álom hepe-hupás földön. Sokszor kell majd vágni, hogy szép sűrű legyen, így valószínüleg pár évbe bele fog telni, mire eléri a kívánt magasságot. Ez picit rontja a kedvem, de legyen! Megvárjuk! Viszont volt néhány meglepetés is a bokrok között. Találtunk egy fenyőfát, amiről nem is tudtunk, ugy elnyomták a bokrok.Van két nagy fenyőfánk is, azoknak sem ártott egy kis felfrissülés, mert az alján már nagyon csúnya, elszáradt ágak voltak. Csak a végükön volt némi élet, azokaat a hajtásokat levágtuk, így lesz mivel kidíszíteni a házat, vagy koszorút készíteni.  

Valahol van egy "ilyen volt" képem a házról, az utcafrontról, de pár napja keresem, és egyelőre nem találom. iszont van egy "ilyen lett". Íme:

Tavasszal azért sokkal szebb, amikor virágoznak a bokrok, remélem most tavasszal még szebb lesz, mint eddig. Szombaton (ha jól emlékszem) lesz két éve, hogy beköltöztünk. Azóta azért elég nagy változáson ment át a ház. De leginkább belül. Az évfordulóra majd előtúrom a régi képeket, és összehasonlíthatjuk...

Belülről is változott a légkör a bozót irtás után. Főleg a konyhában észrevehető, ahol eddig sokszor nappal is villanyt kellett nyitni, annyira sötét volt a takarás miatt. Tegnap majdnem hanyatt döntött a foton áradat. Azért az tetszik, még akkor is ha sír a szívem minden egyes ágacskáért, ami le lett vágva. De hát ilyen az élet... :) A konyhát is picit átrendeztük, ez már a rég tervezett tuning előszele. Azóta sokkal jobban tetszik a nappali-konyha kombó. Picit jobban összenyílt,  annak ellenére, hogy falat azért nem bontottunk. Mégis sokkal jobb, nagyobb a tér. A régi hűtőnket átvittük a garázsba, ott úgyis általában a kutyák kajája szokott lenni. Így sokkal szellősebb a konyha is, csak sajnos a mikrót át kellett tenni a konyhapultra, így még kevesebb helyem lett, de megoldom.

Délelőtt pedig még új értelmet nyert a "Ne-ne, az piszkos!" felkiáltás. Kár, hogy nem sikerült lefényképeznem, de annyira mocskos volt a gyerek! Kiszedtük a földből a virág hagymákat (tudom, már rég ki kellett volna, de most jutottunk hozzá). Úgy turkált a vizes földben, és közben kacagott. Nagyon tetszett neki. Aztán persze megdörzsölte a szemét, na azt látni kellett volna!

Vasárnap hátul rendezkedtek Szilárdék az apuval, mi pedig nekifogtunk varrni. Anyu ült a gépnél, mi hárman pedig szabtunk, vasaltunk, felváltva, attól függően, éppen kivel volt a gyerek. Olyan jó volt. Lassan annak is lesz eredménye, majd megmutatom!

Addig egyelőre hímzem a karácsonyi terítőt...
Azért még egy kép a gyerekről, bár ez már délután volt, amikor csak úgy sétálgattunk, meg söprögettünk: