A századik bejegyzés - Gyerekszoba

Mostanában leeresztettem. Pedig itt a Karácsony a nyakunkon! A terítővel szinte semmit sem haladtam már vagy egy hete. Ma muszáj lesz neki fognom, mert lassan egy kézen lehet számolni a hátralevő napok számát. Ígértem a gyerek szobáját, hát ezt kapja a századik bejegyzés! 

Már rég terveztük, hogy jó lenne megcsinálni, mégis kis változatosság az életében, nagyobb mozgástér, meg amúgyis annyira szeretett bejárni oda, még akkor is, ha eddig gyakorlatilag raktárként használtuk (most a dolgozó vette át ezt a szerepet, de nagyon remélem, hogy egyszer onnét is elkopik majd a rumli.) Egyikünk sem gondolta, hogy a hét végén valami is lesz a szobából. Csütörtökön elhoztuk a szőnygét, de magunkat ismerve, azt gondoltam, hogy most már biztos két hétig ott fog állni a folyosón, és majd kerülgethetjük. Aztán hirtelen felindulásból szombaton este áthívtam a nővéremet, hogy festjük is a szobát. Estére meg is lett egy soron. Várni kellett, hogy száradjon. Addig felszedtük a parketta szegélyeit, mert azt a szőnyeg fölé tesszük. Másnap délelőtt megfestettem a második réteget. Aztán mentünk a család látogatásra. Mikor haza jöttünk, izgultam, hogy csíkos  lett-e a fal, és esetleg kell egy harmadik réteg is, de az égiek megkönyörültek. Maradt a két réteg. Jöhet a szőnyeg. Apu segített Szilárdnak becipelni, a Másik nővéremmel, pedig bevágtuk a helyére. Mindeközben a gyerek már nagyon élvezte, hogy labdázhat a nagy üres térben... vasárnap délután a szőnyeg is elkészült, felragasztottam a macis tapéta csíkot, jöhettek a játékok, bútorok (illetve egyelőre még csak egy szem bútor, de lesz több is). Este a meccs után Szilárd felszerelte a karácsonyra szánt játszó házikót, Szili pedig úgy örült, mint még talán soha! :) Tényleg jobb adni, mint kapni (de azért kapni is szeretek :) ) A karácsonyi ajándék azért így sem marad el a gyereknek, csak kevesebb minden lesz a fa alatt :)

Ne szomorkodj Füles! Gyere, menjünk játszani!