Háztáji boldogság

Épp az imént töröltem ki egy laza mozdulattal, amit pár napja hosszú pötyögés után alkottam a mobilomon...

Nade, nem is kesergek tovább rajta, megpróbálom még egyszer összeszedni, hogy mi is tesz boldoggá a mindennapokban mostanság. Már rég szerettem volna a gyerekről is írni, hiszen áprilisban másfél éves lett. Azért fél évenként jó lenne lejegyezni, hogy hogy is állunk. Jó lesz egyszer végig olvasni. :) Ezen kívül a ház körül is történt ez-az. Őszintén szólva, fényképem nem sok van, és az időjárás miatt nincs is kedvem most körbe futni, de amint tudom, pótolom. :)

Zöldséges kert:

Márciusban névnapunk volt (igen, ilyen régen kezdődött ez a történet). Aputól a névnapomra egy zöldséges kertet kaptam. Hogy hogy lehet ez? Pár napig itt dolgozgatott nálunk, picit rendbe tette a telket és a környékét. Nekem is jó volt, szép idő volt, Szili is szórakozott. Aztán egyszer csak apu úgy döntött, hogy kitakarítja a gyümölcsfák alját, feltépte a borostyánt, kicsákányozta az ecetfák gyökerét... Nagy munka volt. De gyönyörűen kitisztította, és szép kis zöldségeskert alapot készített elő. Másnap beültettük zöldségekkel. Aztán vártunk, mikor fog kikelni. Azóta már virágzik a borsó, ettünk a retekből, pirosak az eprek, és ha nemsokára jó idő lesz, akkor remélhetőleg répa, petrezselyem és hagyma is lesz a közeljövőben. Ültettünk fűszernövényeket, kaprot kaporszósznak… Szerencsére azért nem túl nagy, így viszonylag gyorsan ki lehet gyomlálni. Kapálásról szó sem lehet, mert Szili állandóan kiveszi a kezemből a kapát. :) A gyomlálást viszont egész jól tűrte, vagy játszott a kis homokozójában, vagy a leesett éretlen barackokkal etette a kutyákat :)

Ősszel írtam egy bejegyzést arról, hogy kiirtottuk a dzsungelt a ház előtt, akkor kicsit szkeptikus voltam. Mármint nem bíztam benne, hogy ez valamikor jól nézhet ki. Hiszen az egyik dolog, amibe bele szerettünk, az a házikónk vadregényes környezete. Úgy éreztem akkor, hogy a bozótirtással ez elveszett. Most, hogy már tavasz van, virágoznak a bokrok, kihajtott az élő sövény, megbizonyosodtam róla, hogy nagyon is jó döntés volt a takarítás. Ültettünk a konyha ablakba virágokat, Szilárd fúrt kampókat a tetőbe, ahova szép muskátlikat akasztottunk, fuksziák virágoznak, nő a kardvirág. Sokkal szebb így. Már az sem zavar, hogy picit belátni a házra az útról.

Szili másfél éves:

Egy éves kora óta nagyon sok minden történt. Elkezdett beszélni, igaz még egész kezdetleges, viszont már túljutottunk a hangutánzó szavakon. :) Igaz, még mindig gágog minden madár, de ez legyen a legnagyobb gond :) Most úgy néz ki, kicsit felpörög a dolog, bár eddig is hullámzó volt. Viszont tegnap és ma is tanult új szót. Eddig heteket kellett várni egy-egy újra. :) Tegnap az „autóbusz”, ma pedig a „tea” volt soron. Említek néhányat, ami nem állathang, hanem már igazi szónak tekinthető, bár lassan nehéz mindet felsorolni. Anya, apu, mama, mami (a két nagyszülőt így különböztetjük meg), papa, papi, gua (ez a köri, de, hogy honnét jött a gua szó, nem tudjuk, de szó), alma, teki (az a teknősbékánk, akit mi is tekinek nevezünk), autó (ez volt a legelső szava), tegnaptól az autóbusz, mától a tea (bár ez még nem mindig érthető), Aijja (ez a mi Aisha kutyánk), nyam-nyam, taataa (ez a traktor), és ijjúvíjjúvíjjúzik ha mentőautót lát, baba (és megsimogatja közben a pocakomat), bibi (és megmutatja az ekcémás foltot a karján).  Nagyjából ennyi. Ja, majd elfelejtettem: ATOM, ez a kedvencem, így már tudjuk, hogy biztosan nem cserélték el a kórházban :)

A kézügyessége is nagyon jó, mindenki azt mondja, milyen szépen tartja a ceruzát a kezében. Imád rajzolni, és, ha autót akar rajzolni, akkor elkezd köröket firkálni, ami az autó kereke. Vettünk rajztáblát is, és a krétával is jól bánik, csak legyen egy kis szabad aszfalt. Másik kedvence a legózás, építőkockázás, és anyuék elő szedték a régi 3x3-as fa puzzlemat, amivel szintén nagyon szeret játszani. Ha megmutatom, hogy melyiket hova tegye, akkor egész szépen be tudja illeszteni a lyukba. Azért a játékok toplistáját mégiscsak az autók vezetik. Az a jó, ha kicsi, és jól elfér a kezében.

Még mindig járunk a baba-mama klubba, mostanában kicsit beszari nagy társaságban, bezzeg otthon! Néha túlságosan is bátor!

A kedvenc étele a vajkrémes kenyér, millió képünk van, amin tiszta vajkrém a gyerek, a joghurt, és az ecetes főzelékek és a megunhatatlan tészta. Az étkezéshez annyit, hogy végre úgy tűnik, rájöttünk, mitől volt kipattogva. Amióta a tojást hagyjuk ki, azóta nem vakarózik, és a hasán lévő pöttyök is teljesen elmúltak. Az ekcéma a karján és a nyakán is szépen visszahúzódott, erről a bőrorvos azt állítja, hogy valami bacira érzékeny a bőre, ami mindenki bőrén megtalálható, csak az izzadságtól elszaporodnak neki, és a szervezete bedurran tőle. Valószínűleg kinövi, legalábbis az orvos ezzel nyugtatott minket. Emiatt, úgy kell öltöztetni, hogy ne izzadjon meg. Sokszor úgy érzem, alul van öltöztetve, ezt a környezetem is szokta sugallni, de már nem törődök vele, nem betegedett meg, és legalább edződik kicsit.  Erről jut eszembe, a hétvégén megetettük a kutyákat. A hűtőből kipakolt, másfél hónapja lejárt joghurtot adtuk nekik. Szépen belekanalaztuk a táljukba, egy pillanatra elnéztünk, és egy elégedett „nyam-nyam”-ot hallottunk. Erre Szilárd: „Ez ugye nem a gyerek volt?” Mindketten ránéztünk, és éppen jóízűen lakmározott a Kicsi táljából. Folyt a lejárt joghurt a kezén, és komoly bajusza is volt tőle :) Szóval az autoimmunizáció folyamatban van.

Egyébként nem csak a kutyák táljából tud önállóan enni. A joghurtot, darakását és a darabosabb ételeket is szépen kanalazgatja, a villával is jól bánik, bár ritkán van rá alkalma, kell vennünk neki baba villát. 

Gyerek 2,  19 hetesen

Már valamelyik bejegyzésben említettem, hogy  kistestvér készül, mármint… már elkészült, épp betöltés alatt. Kb. félidős várandós kismama vagyok. Egyelőre jól telik, talán picit könnyebben, mint Szilivel, bár azért teljesen más a helyzet, mint akkor volt. Most nem nagyon engedhetem meg magamnak, hogy bármim is fájjon, sokat segít a család, így pihenni is jut időm. Egyelőre nem tudjuk, hogy lány vagy fiú lesz, de reménykedem, hogy kislány, így lesz kivel hímezgetnem, mert hát valljuk be, egy hímző fiú elég furcsán néz ki.

Na jó, többet nem is hadoválok, kb. így telnek a napok mostanság.