A nagy lépések hónapja

A június minden tekintetben jelentős volt kiscsaládunk életében. Sokminden törtènt, de azért gyökeres változásokat nem hozott, szerencsére!

Előszöris kezdjük a gyerekekkel:

Szili: Megtanult pótkerék nèlkül biciklizni. Úgy igazán! Eddig is próbálkozott, ment is neki szuperül, de nekünk nem volt pedálos bicónk, csak a futóbicikli. Szerintem egyébkènt ezért tanult meg olyan könnyen bicajozni. Egyensúlyérzéket már azon elsajátította. Aztán megörököltük a Szilárd keresztlányának (18éves) kisbicaját, amivel azóta is szeljük az utakat :-) Büszke vagyok Szilire, hogy 3,5 évesen ilyen ügyesen megtanult bicajozni. Egész konkrétan kb kétszer ment úgy hogy fogtam hátul az ülést, de már akkor is éreztem, hogy alig kell tartani. Harmadik alkalommal meg felkapta a bicajt és már tekert is!
Mèg egy dolog, amit muszàj megemlítenem, hogy az év végi ballagó ünnepségen fellépett egy egész kultúrháznyi ember előtt a színpadon. Az óvónő mondta, hogy a lépcsőn felfelé picit megtorpant, de leküzdötte és vègig táncolta, szavalta a műsort. Persze nem egyedül, csoportosan. De olyan kis aranyos volt! Rozi kiabált a nézőtérről, hogy "Szili, Szili!" és mutogatott, én meg bőgtem, pedig nem is az én gyerekem ballagot :-D Mégiscsak végig szenvedtünk egy évet, sok betegséggel, sok hianyzással, sírással, nyafogással, de a végére megszokta, sőt szerintem megszerette az ovit!

Lángos evés. Mostanában nagyon éhes :-) Lassan dupla ebédpénzt kell fizetnünk az oviban. 

Tank rajzolás.

Rozi: A kicsi lányunk számomra máig felfoghatatlan módon gyakorlatilag önként leszokott a peliről alig több mint másfél évesen. Kb 2 hèt alatt jutottunk el az ordítva pelekázós korszaktól odáig, hogy napközben már abszolút nem volt pelije, hogy rendesen szól, nem kell tőle hatezerszer megkérdezni, hogy lesz-e valami. Mondjuk én amúgysem vagyok az állandó kérdezgetés híve, hagytam, hadd pisiljen be, akkor tanulja meg, mikor van az a pillanat amikor már nincs vissza út :-D aztán egyszercsak éjjel arra ébredtem, hogy a sötétben megszólalt egy hang: "kakapi" . Hát elmentünk a wc-re, mert kakapi lesz. Másnap este még nagy küzdelem árán ráerőszakoltam a pelenkát éjjelre, mert nem akartam elhinni, hogy éjjel felebredt rá, hogy pisilni kell. Azt hittem vèletlen volt. Aznap éjjel megismétlődött újra, így azóta éjjel is peli nélkül alszik, ami ebben a melegben nagyonis jól jött. Persze történnek balesetek, de szerencsére ritkán.

Ő is szereti az autókat.

Wc padlón fetrengős hiszti, mert nem érti neki miért nincs fütyije...

Szilárd: Két hét szabit töltött itthon velünk, aminek én nagyon örültem, igaz, hogy pihenni nem nagyon tudott, max lelkileg. Apuval ugyanis körbe betonozták a szomszéd telket, beállították a kerítés oszlopokat. Lassan már húzhatjuk a drótot, dönthetjük a falat, és a kèt különálló 6 áras telekből lesz egy szép nagy 12 áras, ahol már jut hely a zöldséges kertnek is. Egyébként szerinten nagyon jótt tett Szilardnak ez a két hét, bár lehet, ő nem így érzi :-)

Tuja ültetés

És végül én: Nálam is történtek változások. Utóbbi időben kicsit betegeskedtem, pedig már jó ideje húztam betegsèg nélkül. Kb 7 évig nem is voltam dokinal (csak mikor elrepedt a lábam), de ezen a tavaszon már többször is. Kiderült hogy candidám van, amit én a rettentő sok finomított szènhidrát fogyasztásomnak tudok be, valamint a 2 antibiotikum kurának. Szerencsére nem vészes a dolog, legalabbis a labor eredmenyek szerint. Diétáznom kell, ami nagyon durva diétát jelent. Gyakorlatilag kèptelenség betartani, de azért igyekszem. Ennek köszönhetően leadtam 6kg-t. Tudtam magamnak venni normális ruhákat, melltartót, ami már végre nem sportmelltartó, és nem utolsó sorban sokkal jobban érzem magam a bőrönben. Szerintem tisztult az arcbőröm, jobb tapintású lett a hajam, energikusabbnak érzem magam, és bízom benne, hogy a következő 5 hónapban, amíg még folytatom a diétát a maradék 6kg is lemegy, ami a terhességek során rám rakódott.

A mindennapokat egyèbkènt sok gyerek tárasaságában töltjük. Van itt patason két család akikkel össze járunk, mostmár egyre gyakrabban. Náluk is van 2-2 gyerek. Esténkènt beszélgetünk, borozgatunk (bàr èn ebből a diéta miatt kimaradok). Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen jó társaságba kerültünk. Új barátokat szereztünk, amire manapság egyre nehezebb rátalálni. Remélem a gyerekeink együtt fognak felnőni, és ők is jó barátok lesznek.

Egyik esti beszélgetős-borozó medence buli.

A "banda" a pozsonyi állatkertben.

Vespa love!

Most már kezdődhet a nyári szünet, kiélvezzük, mert röpke két hónap múlva jön az ősz, amit én már olyan nagyon várok, a sütőtökkel, almásfajéjas mindenfélével és a borús idővel együtt :-) De most mèg egy kicsit süssön a nap!