Konyha felújítás, avagy a remény hal meg utoljára!

Ezt is megértük! Te jó ég, hány éve tervezzük! Mennyi verzió volt. Vissza idézni sem tudom!
Most a nyári szünet elején neki fogtunk. Hosszú volt az út idáig! Belül a házon ez az utolsó nagy átalakítás. A többi már kisebb, amit közben-közben el tudunk végezni. Gyűjtögettük a pénzt, terveztem, képeket, ötleteket gyűjtöttem. Tavasszal konyhastúdióban jártunk, de valahogy mindig ugyanoda lyukadtunk ki, IKEA...Metod...fehér Bodbyn ajtók...fekete ENERYDA fogantyúk...kerámia mosdó...fekete RANARP lámpák...szürke metró csempe... és még sorolhatnám. Valahogy mindig ezeknél a képeknél álltam meg. Most már minden itthon van hozzá, tegnap megvettük a szürke metró csempéket is, így teljes lett a kép. Megy a munka!

Ezen a képen minden olyan, mint a miénkben lesz. A csap, a mosogató, csempe, munkalap, szekrények... Minden! :) Csak lenne már kész!

Végül is kibontottuk a falat a konyha és a nappali között. Így sokkal világosabb, szellősebb lett a tér. Ezt már most is látni. Szilárd feltörte a csempét, felszedte a parkettát. Hívtunk profi lefolyótisztítót, mert a dugulással már a kezdetektől gondjaink voltak. Eddig el voltunk, de ha már így szétbombáztuk a házat, ki kellett használni az alkalmat. Megfogadtuk, hogy mostantól rendszeresen elhívjuk a srácot, mert már eléggé elharapózott a helyzet, megdolgozott vele rendesen. Ennek, hogy sikerült a tisztítás további rombolás nélkül, nagyon örültünk. Aztán a vízszerelővel kivésték az új lefolyónak a helyét, és az új vízvezetékek is már a helyükön vannak. Ma apu elkezdte a boltívet, ami a Szilárd szívügye volt. Este jön a villanyszerelő, aki, ha meghallja, hogy mennyivel több lámpánk lesz, mint most van, lehet a haját fogja tépni :)   Egyelőre így:

Ez pedig a mai állás, vízvezetékekkel, bordellel. Ha ma meg lesz a villanyszerelés, akkor most már építünk, nem rombolunk :)

Közben pedig a nappali is alakul. Régóta terveztük az ablak alatti részt beépíteni leülős, olvasgatós, társasozós, hideg őszi napokon tea szürcsölgetős hellyé alakítani. Ez is meg lesz a mostani átalakítás során, de valószínűleg kicsit várni kell majd az asztalosra, mert ő is átépíti a saját konyháját. Mindenesetre valami ilyesmit képzelünk:

Úrja itt!

Rég nem írtam. Sok minden történt múlt nyár óta, de mindent úgysem tudok leírni. Egy kis válogatás következik.

Ház: 
A felújítás idén sem állt meg. Igaz, nem megy túl gyorsan, de  igyekeztünk minden hónapban, vagy legalábbis bizonyos időközönként valami láthatót csinálni. Télen a gyerekszoba felújításával kezdtük. Igazából már rohadtul untam, hogy félig lelógva, lábnál, félig a kiságyba szorulok a kingsize ágyunkban. De tény, hogy nem négy embernek tervezték. Igen, az utóbbi időben már mind a négyen a hálóban a nagy ágyban aludtunk. Parketta csere, bútor csere után tavasszal vettünk az IKEA-ban (hol máshol) egy széthúzhatós ágyat a gyerekeknek. Azóta ott alszanak. Rozi néha leesik az ágyról, Szili néha lefejeli a falat, de amúgy minden rendben :)

Azóta már új ágy, új szőnyeg és óriási kupi van.

Szeptemberben bejárati ajtót cseréltünk. Nem élt szegény sokáig. Szilveszter napján a készültségre kellett mennünk Rozival. Mire haza értünk, a kutyák megpróbálták megenni az ajtót, hogy bejussanak a házba. Féltek a petárdáktól. Egyelőre még nem cseréltük ki újra. Először szeretnénk elkeríteni a kutyákat. Kezdem úgy érezni, hogy nekünk mániánk a kerítés építés/rombolás.

Tavaly a nyarat, illetve a kinti munkákat úgy fejeztük be, hogy kidöntöttük a falat a két telek között, így a kutyák már szabadon bejárhatták a telket. Viszont így a zöldséges kertbe is be tudtak menni. Azt tavasszal elkerítettük. Szép nagy kertünk lett ezáltal, amiben most kb derékig érő gyam van... Jó azért ültettünk mást is, de most alig látni :) Aminek nagyon örülök sikerült édeskrumpli palántákat nevelnem, így 10 bokrot ki is tudtam ültetni. Kíváncsi vagyok fog-e teremni. A gyomlálás a ma esti programom. De egy kicsit még élvezem a nyári szünet első igazi napját :)

Család:
Sok minden történt. Kezdem magammal, bár tudom, nem így illik, de kit érdekel! Alig várom, hogy elmondhassam/leírhassam! Szeptemberben elkezdtem keresgélni a neten egy tanári továbbképzésnek. Olyat szerettem volna, ahol pár új dolgot megtanulhatok fizikából. Az anyasági alatt a tudásom jócskán megkopott, és ez nagyon zavart. Nem éreztem magabiztosnak magam az órák közben. Nem volt sikerélményem. Elég gyorsan rátaláltam arra amit ténylegesen kerestem. A kurzus címe: Korszerű tartalom és módszerek a fizika XXI. századi tanításában. Ez egy négy félévből álló kurzus az ELTE-n. Havonta egy szombat, ilyenkor 4 komoly előadásunk van. A félév végén pedig vizsgák. Közben kiderül, hogy vizsgázni kétféleképpen lehet. Ha csak a kurzus elvégzéséről szeretnénk tanúsítványt (ezáltal krediteket), akkor elég beadandót készíteni. Ha viszont az ember doktori képzésben vesz részt, rendes vizsgákon kell teljesítenie. Tegnap fejeztem be a második félév vizsgáit, és egyúttal sikeres felvételi beszélgetést is abszolváltam, így hivatalosan is PhD hallgató lettem. Nagy dolog ez számomra, a gimis koromban kitűzött céljaim közül ez volt az egyetlen, ami úgy nézett ki, nem fog megvalósulni. Most esélyt kaptam rá! :)  Bevallom, nem könnyű! Rengeteg lemondással jár, át kell értékelnem a prioritásokat, de a sikeres vizsgák erőt adnak. Jó újra suliba járni, ráadásul arra az egyetemre, amitől annyi mindent kaptam (és most nem a tárgyi tudásra gondolok). Egy kicsit újra büszke vagyok magamra!

Szilárd szokás szerint sokat dolgozik, de a tegnap mindkettőnknek nagy nap volt. Nekem a felvételi/vizsgák miatt, neki pedig egy régi vágya teljesült. Elkészült az első tetoválása. Liverbird, mi más? A gyerekek nőnek, egyre okosabbak, szebbek! Nem bírok betelni velük. Sokszor lelkiismeret fulldalásom van amiatt, hogy a tanulásra tőlük veszem el az időt. Ilyenkor persze a nagyszülőkkel vannak, ami szintén fontos számukra. Tudom, hogy kell ilyen időtöltés is, mégis sokszor mardos a lelkiismeret. Azzal nyugtatom magam, hogy ezzel példát mutatok nekik, hogy sosem késő nagy dolgokba belefogni, és sok dolog csak akarat kérdése.

Végül, ami még az utolsó bejegyzés óta eltelt időhöz tartozik, a második családom, akikkel rengeteg időt töltök, az osztályom. Imádom, hogy őket kaptam, hogy önmagam tudok lenni a társaságukban, hogy olyanok, amilyenek. mindenki egyéniség! (és ezt nem csak azért írom, mert hosszas kutatás után megtaláltak a blogot! :) )

A piros nadrágos vagyok én! :)

Egyelőre ennyi!