Újra itt!

Az utóbbi időben mindig magyarázkodással kezdem a leveleimet, bocsánatkéressel,hogy nem írtam,nem jelentkeztem... itt is ez a helyzet, dehát ez a varrás dolog az összes szabadidőmet elveszi. Egyre jobban megy, egyre gyorsabban, rutinszerűen. Bár imádom a kihívásokat, ritkán örvendeztetnek meg vele. Általaban mindig ugyanolyan sapikat varrok, csak az anyag valtozik. Azért a gyerekeimnek mindig próbálok újat alkotni, így általaban azok a dolgok is bekerűlnek a repertoárba. Most is van egy rakás rendelésem, de épp a napokban úgy döntöttem, picit lassítok, mert májusban ovis ballagó tarisznyákat is kell varrnom, és annyira hiányzik már a blogolás és persze a macik hímzése. Mostmár jönnek a teraszon üldögélők, radler ivós esték, amikor a gyerekek már alszanak. Nem akarom kiagyni a varrás miatt. Persze azt is fogom csinalni,de csak mértékkel.

Annyi mindent kihagytam már a blogról. Kezdem is a gyerekekkel. Szili már december eleje óta nem jár oviba. Az idő nagy részében jól van, nem beteg, csak még január elején össze szedett egy baktériumot (campylobacter) és nem bír kiürülni a szervezetéből, pedig már antibiotikumot is szedett rá. Szóval tünete nincs, senki nem kapta el, de közösségbe így nem engedi a doki. Örülök egyébként, hogy így alakult mert ez az ovi dolog nekünk valahogy nem ment. Egyértelműen más most a hozzáállása, szerintem még korai volt neki ősszel. Azóta sokat eszesedett, és önállósodott. Bár még most is sokszor előfordul, hogy pl etetnem kell, a Rozi meg eszik maga, de szerencsére egyre ritkábban. Az is jó, hogy már kevésbé veszem a dolgokat tragikusan. Lazább vagyok velük.
Mindeközben Rozi igyazi illegő-billegő kisasszonnyá nőtt, szeret mindenféle ruhákat felpróbálni. Vannak egészen hajmeresztő ötletei, de én nem állok a kreativitás útjába, úgyhogy rendszeresen előfordul, hogy pizsamában, télikabáttal és gumicsizmával nézi reggel a mesét, míg issza a tejet :-) Kezd igazán hisztis lenni, de már tudom, hogy egy idő után majd átmegy, ahogy Szilinél is (legalábbis nagyon remélem :-) ) Egyébként nagyon helyesen elkezdett má beszélni is. Anya, apa, mama, papa, baba, kutya (katyának mondja), kaka, hattyú, Pici kutyánkat Pipinek hivja, Aishat pedig Ajkának :-) látványosan fejlődik nem csak beszéd téren.

Unokatesók, egyik kedvenc kèpem. 

Ami nagyon feldob, hogy végre megyek kirándulni, pihenni. Barátnőm cipruson él a családjával, hozzájuk megyek egy hétre egy másik gyerekkori baratnőmmel, április végén. Igazi csajos kirándulás lesz. Szándékosan szezonon kívül, hogy még ne legyen brutál meleg, de azért már nyári érzésünk legyen. Körbe bicajozzuk a környéket, vagy lehet még egy robogót is kipróbálok :-)
Kutyákat sétáltatunk a tengerparton (3 kutyájuk van), babázunk a fél éves kislányukkal, és nem utolsó sorban brutálisakat fogunk kajálni (a férj séf...) A gyerekkel pedig Szilárd lesz és a nővérem. Hihetetlenül várom már így lassan négy évi itthon töltött anyasági után. Már nevezhetjük akár egészségügyi kirándulásnak is :-D Mindemellett természetesen nagyon félek,mi lesz a gyerekekkel, mi lesz velem, nehogy valami baj történjen. Igyekszem ezen túl lépni, vagyis inkább hozzá szokni ehhez az érzéshez, és remélhetőleg mindenki túl éli majd maradandó testi és lelki serülés nélkül :-)

Ès ma ilyen szuper idő volt: