Baba-Mama klub

Már régóta gondolkodtam azon, hogy el kellene kezdeni szocializálni a gyereket. Kérdezősködtem is, hogy van-e a környékünkön valamiféle baba-mama klub. Nyáron szüneteltek. Nade, minden jó ősszel töténik! Nálam meg különösen! Szóval múlt héten el is indult a Csiga-biga Baba-Mama klub. A szerdai mini csoport ideális a számunkra. Ezen a héten mi is elsétáltunk. Már a sétánál jól indult a nap. Jó volt picit levetni a tyeplákit macinacit otthonkát (mondjon már valaki erre egy normális szót!), farmert venni, kifesteni magam, de legfőképpen emberek közé menni. Ráadásul olyan emberek közé, akik ugyanabban a cipőben, ugyanabban az életszakaszban járnak, mint én. Reggeli leskelődős sétaként elkocsikáztunk. Sok baba-mama össze jött. Jó volt ismerős arcokat látni a terhestornáról :) . Mondom, ugyanaz a cipő... Érdekes volt látni, hogy minden gyerek egyéniség. Addig igazán rá sem jön erre az ember, míg nem látja őket együtt. Még a saját gyerekemet sem ismertem eddig erről az oldalról. Persze igaz, minden mozdulatát ismerem, tudom mikor miért sír, mire van szüksége, mitől nyugszik meg. De most láttam igazán... Apja fia! Részben. Megérkeztünk, persze nála általában kell kb 5 perc, míg körül néz, hol is van, mi a szitu. Aztán általában feloldódik. Nem egy erőszakos gyerek. Nyugis fajta (ezt már régóta tudom, de mai nap meg is erősitette). Nem is csalódtam benne. Szépen viselkedett. Viszont amit nem tudtam, bár egyáltalán nem meglepő: minél többen lettünk, ő annál idegesebb lett. Mígnem a 2x9-es létszámnál eltörött a mécses :) . Szegényem... a csajok azt mondták, még így is szép! A csoportképen is látszik, kicsit kétségbeesett az arca (jobbról a második, zöld-kék csíkosban).

 

Amiért nagyon büszke vagyok rá, megoldotta a helyzetet. Túltette magát rajta, hozzá szokott. Kicsit még bújt, aztán már nem volt megállás. Mászott a sajátos technikájával. Szerintem (és a többiek szerint is) ember fia még nem mászott így, nade ezt leírni nem lehet, látni kellene. Jól érezte magát, rengeteg játék, gyerekek... Azt látom most, hogy nem lesz a társaságok középpontja, picit visszahúzódó, eljátszik magában is, de ha a Barbie-s írógépről van szó, akkor jöhet a bunyó!

Utolsók között indultunk haza. Nekünk tökéletes volt az időpont, 12-ig tart, Szili pedig általában mindig 12-kor megy aludni. Szóval bepakoltam a kocsiba, és 5 perc múlva már aludt is. Hatalmas platán fák alatt, napsütésben sétáltunk élveztük a meleg őszi napot. Jövő héten is megyünk!