Igen, mint mindig, most is glutén mentes, őszi, egyszerű, de most félig elba elrontott... Na jó igazából annyira nem is lett elrontva, de kezdjük az elején. Megint olyan tortat akartam sütni, ami szezonális, tehát valószínüleg minden van otthon hozzá, és a gyerek mellett is el lehet készíteni megőrülés nélkül. Így esett a választás mindannyiunk nagy kedvencére, az almatortára. Az alja egy egyszerű, piskótatésztához hasonló tészta lett. Általában, ha gyorsan akarok sütni, és nincs kedvem könyvet vagy netet bújni, akkor mindig az alap piskótatésztából indulok ki, azt változtatom a kedvem, hangulatom szerint. Most diós-fahéjas-gyömbéres-ánizsos alap lett.
Szóval a tészta:
4 nagyobb tojás
4 kanál barna cukor
1 kiskanál vanília aroma
2,5 nagykanál darált dió
2,5 nagykanál liszt (Schär glutén mentes kenyérlisz, szokás szerint. Lassan már valami juttatást kellene kérnem a cégtől, annyit reklámozom ezt a lisztet, de szerintem fontos leírni a fajtáját, hiszen minden gyártó más lisztkeveréket készít)
1 kiskanál sütőpor
kb 1 kiskanál őrölt fahéj
őrölt gyömbér és ánizs ízlés szerint (ezekkel azért vigyázni kell, mert elég karakteres ízük van)
Úgy is jártam el, mint a piskóta tésztánál. Röviden: Tortaforma aljába sütőpapír -> tojásfehérje habosra ver -> bele a sárgája, majd minden más -> közben kevergetés mixerrel -> tortaformába öntve -> előmelegített sütőbe nyomva kb 180°C-on fél órát sütöttem.
 |
| Sütés előtt |
 |
| Sütés után |
Közben nekifogtam a "krémnek", ami igazából nem is krém, hanem valamiféle töltelék. A legegyszerűbb dolog a világon.
3 alma
2 rúd egész fahéj
1 ánizscsillag (nyugodtan lehet több is, mert nem nagyon lehetett érezni rajta)
6 szem szegfűszeg
600 ml víz
cukor ízlés szerint (én kb 3 nagykanál nyírfa cukrot tettem bele, mert a gyereknek is akartam adni belőle)
Ezt feltettem főni, de úgy, hogy az almát lereszeltem. Részben azért, mert elvileg mégiscsak krém, másrészt, így gyorsabban megfő. Amikor már az alma átfőtt, szükség lesz:
100 ml hideg vízre
1,5 csomag vaniliás pudigporra (én egyszerű Zlatý Klast használtam)
A pudingport csomómentesre kevertem a hideg vízben, és hozzá öntöttem a forrásban levő almás főzethez, és folyamatosan kevergettem, amíg jól besűrűsödött. Ráöntöttem, a közben elkészült tésztára, letakkartam egy konyharuhával, és kitettem a teraszra hűlni. A tetejére tejszínhab kell, én utálom a flakonos tejszínhabot, mindig rendes tejszint verek habosra, most is így tettem. Itt kezdődtek a gondok, a finishnél. Sikerült felvernem, de valahogy volt egy érzésem, hogy ne tegyem rá, csak tegyem hidegre, és majd reggel rápakolom a tortára, mert - ezt még nem említettem - Szilárd elvitte a munkahelyére, mert mindig kap ajándékot a kollégáitól. Persze jó, hogy hallgattam a megérzésre, mert reggelre teljesen össze esett a hab. A másik baklövés: Kint felejtettem a tortát a teraszon, és éjjel esett az eső... Még az volt a szerencse, hogy csak szemerkélt, úgyhogy a konyharuha rajta teljesen átázott, de a tortának szerencsére nem lett baja.
Aztán végülis tejszínhab nélkül vitte a tortát a munkába. A jó hír az, hogy a tortaformát üresen hozta haza, hárman megették az egész tortát, legalábbis ezt mondja a Szilárd, aztán lehet, hogy kidobta az első kukába :) Bár őszintén remélem, hogy nem. Így az ízéről nem tudok nyilatkozni, de azt mondta a Szilárd, hogy nagyon finom volt, még akkor is, ha elázott, és nem volt rajta tejszínhab, pedig az nagyon kell rá!
A végleges kinézetről kép nem készült, de szerintem ez nem olyan nagy probléma :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése