Idei ősz

Minden nap akarok irni, mert hát ugye keményen a nyakunkon van az ősz, de most valahogy mindig elmarad. Azért idén sem maradnak ki az apró őszi hangulatok, pillanatok, annak ellenére sem, hogy már nem vagyok túl mobilis. Mármint gyalogolni már nem bírok olyan sokat. Azért elmentünk gesztenyét és diót szedni. Szilinek nagyon tetszett, sorba rendezte nagyság szerint őket :) Gondoltam, hogy csinálhatnánk mindenféle állatokat belőle, de azért még félek a hegyes hurkapálcától.

Közben a házfelújítás is folytatódott. A padlás szigetelése is folyamatban, meghozták az anyagot hozzá, Szilárd portalanítsa a padlást, ami elég szivatós feladatbak bizonyult. Előtte persze normális padlásfeljárót kellett csinálni, mert természetesen a nyílás sem volt standard méret, de ebben a házban ilyeneken már meg sem lepődünk. Ki kellett szegénynek vésni a vasbetont, megbirkózott vele, de nem tudom bevállalná-e mégegyszer :)

Most a kályhának készíti elő a helyet, lassan azt is hozzák, úgyhogy most két éjszakára anyuékhoz költöztünk. Élvezem is, hogy nem kell egyedül lennem a gyerekkel. Ez a dolog nagyon hiányzik bősről, hogy itt ha elindulunk sétálni, ahogy tegnap délelőtt is, azért mindig találkozunk ismerősökkel, akikkel lehet pár szót váltani. Ahol mi lakunk ott sajnos nincs még sok ismerősünk. Ez nagyon hiányzik a hétköznapokbòl. Főleg addig nagyon hiányzott, míg nem lehetett értelmesen beszélgetni a Szilivel. Most már nagyon szórakoztató. Azt is kezdi felfogni, hogy mi történik a családban, hogy Rozi (ő Gyoszikának hívja)  a testvére lesz, és hamarosan hoz neki majd ajándékot. Szili már a rendelést is leadta. Egy piros "dzsippautót" és egy fekete mini autót kér. :-) Még szerencse, hogy mindkettőt találtunk a Sparban. Ha kérdem, hogy ki a testvére, mondja, hogy Gyoszika, és már azt is tudja,ki az apa és az anya testvére. Hogy Rozi az anya pocakjápan pihen, remélhetőleg még leagalabb 3 hétig. Bár néha kiáll a folyosóra, és kiabál, hogy "Gyoszika játszani"! :)

Ma gyönyörű őszi időnk van. Délelőtt a baba-mama klubban voltunk (pont egy éve ilyenkor kezdtük), amíg tudunk, megyünk is. Utána sétáltunk egyet a kálvárián a gesztenye fák alatt. Gyűjtöttünk is párat, élveztük a napsütést, a lehullott levelekben gázoltunk. Aztán a bevásárlást is megejtettük, ami nagy szó, mert már nem olyan egyszerű ekkora pocakkal és ekkora gyerekkel! Hihetetlen, milyen gyorsan nőnek. Olyan nagyfiú már ez a Szili! Főleg ha a Rozi ruháit vasalom, elképzelni sem tudom már, hogy milyen pici volt.

A kórházi táskát össze pakoltam, kisruhákat kimostan, kivasaltam. Kiváncs vagyok meddig bírjuk még :)