Ötletek a hétköznapokra: A dolgok mai állása

Nem is tudom, milyen rég óta írom ezt a bejegyzést. Még valamikor január közepén kezdhettem.

Egy kis összegzés következik az elmúlt időszak hétköznapjairól, hogy majd ha egyszer visszaolvassuk (vagy a gyerekek netán) ezt a blogot, térjenek vissza az emlékeink erről a korszakról is. Nagy változások vannak kilátásban, ami a gyerekek fejlődését illeti. Sejtettem ezt már kb. 2 héttel ezelőtt, amikor mindkét gyerek olyan mennyiségű kaját kezdett enni, hogy öröm volt nézni. Szilinél vannak azért hullámvölgyek, amikor azt mondja, a szekrényből kér enni (ott vannak a rágcsák). Ekkor jönnek az egyezkedések, de általában rövid időn belül helyre rázódik a normális étrend. Jelenlegi kedvenc étele a savanyú vágott babfőzelék pörkölttel. Nem merünk mindig azt adni, mert megunja, mint a brokkoli krémlevest, de azért heti egyszer általában van. Kedvenc gyümölcse jelenleg a szőlő, és az aszalt szilva is jöhet bármikor.

Rozi még mindig anyatej függő, de ez a normális. Nála csak a beszippantott adag mennyisége változott, de az elég rendesen! Még szerencse hogy van elég tejem. Az is szerencse, hogy ciciből és cumisüvegből is elfogadja, így tudom, hogy most az egyszerre becuppantott adag kb. 160ml tejet jelent 2 óránként. Ez egyik napról a másikra kúszott 100ml-ről a 160-ra. Szegény lány, aznap állandóan sírt, nem értettem, mi baja. Estére rájöttem, hogy állandóan éhes volt.

A tapasztalatom szerint mindig ilyenkor jött aztán valami új. Rozinál az elmúlt 2 hét leglátványosabb eredménye, hogy nagyon ügyesen meg tanulta irányítani a kezeit. Már tudatosan ütögeti a játékokat, ha bele fektetem a dühöngőbe (hálós kiságy). Megfogja őket, nézegeti, begyömöszöli a szájába, ha tudja. Pár nappal ezelőtt a hasára is fordult egyszer, de persze az óta semmi. Úgy látszik kipipálta, hogy "ez is megvolt" most már nem érdekli:-). Azért látom ám, hogy hamarosan mindennapos lesz, de úgy látszik, azt az elsőt meg kell emészteni. Mindig vigyorog, mint a tejbetök, ha pelenkázás után a kezét fogva felhúzhatja magát ülő pozícióba. Hihetetlen, mennyire vágyik arra, hogy üljön. Bár Szili sem volt lusta gyerek, de azért érezhető, hogy neki akkor gondok voltak az egészségével. Végre már kialakult a Rozi napirendje is, ami legalább egy támpont, hogy kb. mi is fog történni a napban. Szilinél ez most abszolút kiszámíthatatlan, ami engem tönkre tesz! Nem is a gyerekeknek kell napirend, hanem nekem. Ha valami nem aszerint megy, összezavarodom, dühös leszek, utálom!

Nem engedem ám így üldögélni, csak a kép kedvéért, meg azért, mert annyira örült neki, egyszer hagytam.

Szilinél is vannak változások, nem is akármilyenek! Most kezdődik az "Ez az enyém, nem adom vissza!" időszak. Hihetetlen! Eddig azon nyűretett, hogy játsszak vele, most meg, ha "átcsapnak" neki, nem érhetek az autóihoz! Rozinak azért oda adja, néha :-) Még szerencse, hogy mostanában sok Vekerdyt olvasok, így tudom, az lenne a fura, ha ezen a korszakon nem menne át, így hát nem mondom, hogy ne legyen irigy, csak egyszerűen nem nyúlok az autókhoz. Igazából a gyerekek ezt nem irigységből csinálják. Node, ami nagyon tetszik, a "sarokban egyedül játszom az autóimmal" gyerekből társasági lény érett. Az utóbbi alkalmakkor, ha gyerek jött hozzánk, Szili hihetetlen gyorsan feloldódott, hívta játszani őket a szobájába. Szilárddal (meg a gyerekek szüleivel) csak néztünk! Volt olyan, akivel életében először találkozott, de úgy viselkedtek, mint a régi barátok. Igaz, hogy a lányokat Emmának hívja, tök mindegy, hogy nem úgy hívják. Voltunk karácsonyi bulin is a Szilárd barátjáéknál. Ott két kislánnyal játszott, akiket úgy hívott, hogy "Emma" és "Másik Emma" :-). Igazából tudom miért. Van egy másod unokatesója Emma, aki úgy tűnik, nagy hatással volt rá :-)

Csokis tészta...

Kivontatja a hóba ragadt autóját

Oda adta az autóját!

Amióta elkezdtem írni ezt a bejegyzést, arra is rájöttem, hogy a kedvenc társaság az idősebb lányok. A múlt hétvégén voltunk az egyik barátnőmnél villámlátogatáson, akinek egy hónappal idősebb a kisfia, mint a Szili. Na, szégyelltem ~~a pofám~~ magam, hogy szerencsétlen gyerek, ha közelített a Szilihez, az elkezdett bőgni, és azt mondta, hogy fél a kisfiútól, vagy egyszerűen csak kitette a kezét szó nélkül, hogy ne menjen hozzá közelebb. Lehet konkurenciának érezte a kisautókkal szemben, de minden esetre rövid úton leléptünk, mert aztán jött az „Anya, menjünk haza!” mondat áradata, miközben a Rozi ordított a kezemben.

Egyébként volt nálunk egy ismerősünk, aki abban az oviban dolgozik, ahova a Szili fog járni szeptembertől, ha minden igaz. Örültem, mert azt mondta, hogy szerinte nem lesz vele gond, ahogy a viselkedését nézi. Itt volt nálunk a kislányuk is (5 éves, tehát jól el volt vele a Szili). Együtt rajzolgattak a táblára, amikor a Szili letörölte, amit a lány rajzolt. Persze rögtön rászóltunk, hogy ilyet nem illik. El is szégyellte magát rögtön. Fél perc múlva átölelte a lányt. Így kért bocsánatot! Olyan büszke voltam rá! Szerencsére a lány is megbocsátott neki! Abban biztos vagyok, hogy magas az érzelmi intelligenciája, ami a hétköznapi viselkedést illeti. Sokszor azon viszont nem tudok kiigazodni, ha idegen helyen van, de ezen egyáltalán nem csodálkozom, hisz mi, felnőttek sem úgy viselkedünk idegen helyen, mint hazai terepen.

Hóembert is építettünk.

Pár technikai adat, mivel tegnapelőtt voltunk mindkét gyerekkel tanácsadóban (poradnyán :)) a gyerekorvosnál. Szili 2 éves 3 hónapos 2 hetes, 94cm magas és 15,8kg ruhástul. Rozi hétfőn (febr. 9) lesz 4 hónapos, 63cm (pedig én esküszöm olyan nagynak látom már, legalább egy hónapja, de szerintem régebben kezdtük a 68-as ruhákat, mert már nem tudtam belegyömöszölni a 62-be. Ja, és 6,66kg csórén.

Az utóbbi időben eléggé fáradt vagyok. Igazából vérszegénységre, vagy ásványi anyag hiányra gyanakszunk (esetleg alacsony vérnyomás). A héten voltam vérvételen, mert ha én vérszegény vagyok, akkor a Rozi is, mert ugye, csak anyatejet kap egyelőre. (Pár hét múlva már kezdjük a répa pépet) Ami még rettentően idegesít (jobban, mint a brutál nagy cicijeim, és hasam), az a hajhullásom. Szilivel is dettó ugyanígy a szülés utáni harmadik és negyedik hónap környékén kihullott a hajam fele. Csomókban! Most is ez a helyzet. Akkor aztán vissza nőtt. Remélem most is így lesz. Pedig olyan szép egészséges, sűrű hajam volt a terhesség alatt, és egészen idáig. Úgy sajnálom!

Vannak amúgy nagyon jó napok, hetek. Már párszor sikerült is főznöm. Kénytelen voltam. Kedden sütöttem egy regiment palacsintát is. A ház is viszonylag jól néz ki, kivéve a zűrösebb napokat, amiből ezen a héten nem volt hiány… Szilin már át ment a kezdeti féltékenység, már egyáltalán nem zavarja a szoptatás, sem az, ha a Rozival játszom. Igyekszem Szilivel is játszani, de ez nem mindig sikerül. Tegnapelőtt pl. elaludtam legózás közben :).